Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Kvartett †
egy várost semmittevőleg lehet csak igazán élvezni, ah, minden megdrágult, a tömegek milliárdosokig menően fellázadtak (Ortega), s már Kosztolányi Esti Kornélja maga nem jutott be a fogorvoshoz, ahol irdatlan - ?? - nyereményét kabátzsebekbe a fogason szétosztogatta... híre ment. A bohém világ elmúlt, gürcölünk mind Budapestünkön is, és ahogy Molnár Ferencnél adóalanyok és adótárgyak jutottak eszébe a hivatalnoknak, az ember is járhatna-kelhetne úgy, hogy 50 rosszul fizető hely, erre jut egy jól fizető, vagy kétszer előfordult, hogy még akadt hely, amelyik spendírhózit húzott fel aznap, de korommal ezt a kéménybe. 2. Természetes, hogy amiképpen Szép Ernő Néked szól (vagy Magános éjszakai csavargás, sic!) verse alapján sem élhetjük Budapestünket, tehát csak és csak és csak méltó módon, ugyanígy nem lehet a tőkeerők megbírálásával (saját bőrünk ily szűkös alapján) nézni: itt ebben az épületben székel ez a szerkesztőség, amott az... ah, még a német labdarúgó-bajnokság bizarras eredményeit sem merném kipécézni, mert oktatásban lenne részem - minimum! -, hogy mit értek ahhoz! Az irodalomhoz valamivel jobban értek, hát épp ezért részesülnék még nagyobb kioktatásban. Azt már számtalanszor megírtam, hogy Mészöly Miklóséknál, Ottlik Gézáéknál, Nemes Nagy Ágnesnél és Lengyel Balázsnál hol és mely tanulságokkal jártam kutyakölyök-író koromban, vagy épp kicsit később, hogy Kálnokynál soha, Jékelynél egyszer, Weöreséknél négyszer, az utolsó volt a mulatságosan szomorú látogatás, mikor kondoleálni mentem, s bort vittem, melyet - literes üveg - nem bírtam kiüríteni bánatomban, hát egy koldusnak adtam, olyannak, amilyen Weöres szerint az életünk, de ma hol vannak az én ilyen élményeim? A reggeli nagy postán nem tudnak ötezrest váltani, kérdem, váltsam kint a hajléktalannál? Eldurvul a világ, bár finomodnak a buszok, csak annál gyötrelmesebb a mégis rossz rugójú régiekkel repkedni (fejjel a buszplafonig), és a város gödreit már nem illik emlegetni, az politika lett. Én pedig nem értem, etikai kérdés-e, hogy „hagyjuk meg nekik, egyebük sincs” szellemileg - bár nyilván politizál a párizsi kispolgár is mit politizálnak örökké főleg bizonyos budai környékeken annyit... rettentően fás karalábé, az örök részletezés... ez a téma... és ha elgondolom, hogy az én témám meg az irodalom, hozzáértésem (nyomorult, csonka hozzáértésem) terepe, és 200 emberből 1-etlen emberrel se, max. 0,66 emberrel tudok úgy egy nap kapásból beszélgetni valódi irodalmi kérdésekről, vagy ha irodalomtörténettel akadok össze, mindent a legszívélyesebben megvitatunk, egymás dolgában is békésen vagyunk, csak egyetlen dolgot nem mond az illető: „Te, Tédé, olvastam tőled ezt... vagy azt...” Akkor mi van, hogy én olyan sokat publikálok? (Hogy a megfizetése mi, azt már mondtam. Egy-két fix kivétel és volt 2-3 egyedi eset. Általában a kocsmai ismerőseim vagy nekiesnek a pultnak itt Budapestünkön, ha a honorokat hallják, vagy nem hiszik el.) 3. Budapestről azért beszélhetek, mert másutt a jelent már nem élem. HOL- Ml-m hasábjain aztán végképp megírtam, miért nem megyek Bécsbe. Mert 100
