Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

- Honnan a francból tudod? Alig emlékszem. Sinkovits többet tud! {Karba teszi kezét.) Sok minden elhomályosult. A Fészek. Várjál csak! {Magában tűnődik hosszasabban.) A kamarában is gyűléseztünk, akkor ott voltak az írók, Illyés és mások, és vállalták a Nemzetit, hogy részt vesznek a vezetésben.10 A legutolsó ülésre emlékszem, de ez nem színházi tanácskozás volt. Az Egyetemi Színpadon voltunk, gyanúsan jöttek-mentek ismeretlen alakok; azt hittük, onnan elvisznek mindannyiunkat. Tanácskoztunk a bölcsészeten.- Mozdult benned a szerep; megkérdezted magadban, bogy Kossuth mit tenne?- Az élet bennünk állandóan úgy mozgott, hogy ebből a szörnyűségből ki kell venni magunkat, mert ez aljasság. Csak az élt bennünk, ha nem vacakolnak velünk, ha nem baszogatnak bennünket, emberméltósággal tudunk élni. November 4. Akkor támadtak, ugye? Akkor tudtuk, hogy vége. Borzasztó sokk volt. És hogy másféle szervezettség jön létre. Jónéhány kolléga távozott; Ferrari, Rajczy, Szörényi és mások. Engem is hívott Molnár Tibi: „Szervusz édesem!” Valami utat mondott „Via...” - menjek vele! Miért te hülye? „Itt nem lehet tovább élni. Elmentem!”-Aztán visszajött.- Vissza, később. De Tibi belém öltötte a félelmet! Erre a drága, kedves feleségem, ez volt Váradi Hédi, azt mondja: „Te Feri! Menjünk legalább a határig!” Menjen mindenki, én maradok! Annyi mindenkinek el kell menni, mi maradunk! Hédi aranyos, drága nagyszerű emberke volt. Az önfeláldozás gyönyörűsége! Egy angyallal több van a mennyországban. Csodálatos volt. Elküldtem egyszer Bécsbe; légy szíves, hozzál már egy kicsi autót! Aztán megjelent egy óriási, baromi nagy Citroennel! Hátul feküdni lehetett benne; emeletes ház volt, egy cigányzenekar is elfért benne. Meg vagy őrülve? - mondtam neki. „ Ez volt a legolcsóbb” {nevetve) - válaszolta. Egy öreg Citroen! Aranyos. Sokáig ment. Nem lehetett lerúgni az útról. Mit mentünk össze-vissza! Szerelmes összenyálazásban mit meg nem csináltunk! Jaj istenem, a szerelem! Olyan szép volt! (mellére helyezi kezét) Olyan boldogságos volt!- A szerelem hogy midik el?- Sose lehet tudni. Én voltam szerelmes, s én voltam szerelmes a másikba is. {Vállát rántja.) Nem lehet... - érted? Nem lehet tudni. Addig egy szerelem nem ér véget, amíg a másik nincs! Tisztességes voltam minddel szemben, mert szerettem. Az egész életem benne volt egy-egy szerelemben. Egyszerre két ember nem volt. Ahhoz elég prűd vagyok. Azt, hogy szeretek valakit, azt is nehezen tudom kimondani. Az a baj, hogy egy kicsit barbár maradtam. Azokhoz a feladatokhoz, amiket az élet tálalt, azokhoz ez a barbárság kellett. {Széttárja a kezét.) Barbárság - ez a {feszítve) bor-zal-mas energia! Én napi húsz órai készenléti állapotban éltem negyven évig.-A benned sűrűsödött feszültség két embert is rég elvitt volna szívrommal vagy más betegségben...-Jó, egy kicsit zúg a fülem, s egyebek, de mondom az orvosnak: állandó készenléttel és (jobb kezével a bal csuklóján az ütőeret szorítja) hatvanas pulzussal nem lehet színpadra menni! Érted? Nem érti. A sárgaházba megyek, magyarázom neki, de nem érti. Hatvanas pulzussal nem lehet színpadra menni. Egyébként nagyon jópofán bánnak velem az emberek, a világ, a környezet.

89