Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

retnék színészt börtönben látni!-Arról is persze Aczél döntött volna; mindenesetre Kossuth-díjat 1956 után nem kaptál.- Igen, édesem (orrát vakarja). Aranyos kicsi drágám! (Ósszeteszi kezét maga előtt.) Ha jobban smúzolok Aczélnak, nem két Kossuth-díjam van... - hanem négy. Mindig mondta: „Feri, miért nem jön hozzánk kártyázni?” Mert nem tudok! Az ember kártyázni kollégiumban vagy börtönben szokott - válaszoltam. „Semmi baj, nyugodtan jöjjön, amikor akar, csak egy szavába kerül! ” (Nevetve.) Aczél tudta, mekkora erő van bennem. Féltett, hogy ne essünk túlzásba. Nem tudtam kártyázni, időm se volt, és nem mentem hozzá.- Ünnepelt művészként Révaival vagy Rákosival találkoztál?- Révaival a Kossuth-díj osztáskor. De a franc tudja, mit beszéltünk. Rákosi? Ott ült velem szemben! Az Akadémia utcában ott voltunk többen, Major, Gellért és mások. (Utánozza?) „Bessenyei elvtárs nágyon jól van” - mondta, de nem is tudta, hogy mit játszom. „Most játsszák Az ember tragédiáját és az emberek tapsolnak a szocializmus ellen.” Nem ellene tapsolnak, Rákosi elvtárs, szóltam közbe, hanem hálából, hogy ezt játsszuk és láthatják! ,JÓ, jó Bessenyei elvtárs, csak játsszák, a párt fogja a kezüket!” (Jelentkezés-formán felemeli a kezét.) Rákosi elvtárs! Csak az egyiket! Hogy a másikkal dolgozni tudjunk! „Mindenki a föld alá süllyedt. Ilyet mondani Rákosi elvtársnak! Várkonyi, Major, Gellért... El akart küldeni bennünket a lánnyal... hogy is hívják... drága,... Moszkvába... -Mészáros Ágival! „Farkas elvtárstól nagyon jókat hallottam mágáról!” - mondta Rákosi. Szerencsére mindenben játszottam, nem volt időm elmenni. Aztán ő ment el.-Adám szerepétől húzódzkodtál. Szeméremből?- Igen, igen, ez butaság volt. (Ósszeteszi a kezét.) Nincs más oka, gyerekes dolog. Csodálatos mű, minden benne van! Nem szabadna érettségi bizonyítványt kapnia annak, aki nem tudja betéve. Mi a fenét kezd az életével, ha ezt nem tudja? Ez a pasas mindent tudott a világról, rólunk, minden politikai negyedóráról, s még ötvenéves sem volt!s Aztán játszottam sokáig Lukács Margittal.- Fontos a műhöz való hűség?- (Lábát szétveti, feszeng.) Akkor a dolgoknak és az embernek még méltósága volt... Ha valaki nem tudja megcsinálni azt, amit egy szerző élete munkájával megfogalmazott, hogy a gondolat, a vessző pontosan őt fejezze ki, akkor alternatív! Már bocsáss meg, ha valaki nem tud Arany János módján verset írni, akkor szabad verset ír. Hogy ez a magyar világ nem olvas Arany Jánost, ez a legnagyobb gyalázat (összeteszi a kezét) az életünkre. Értsd meg! Ennél csodálatosabb elme ebben az országban a büdös életben nem volt, nem lesz soha! És Adyról és a többiről nem is beszéltünk.- Hogyan találkoztál a költőkkel?- Kerestem őket. Egyik utal, átirányít a másikra.-Ady példáid segít az életedben?- Nagyon jó erőket, nagyon jó szellemet, nagyon jó szenvedélyeket táplál az emberben. Az, hogy: „Szép asszonyom, a szerelem / Otlettelen és ócska jószág, / És mégis, hidd el, ez az egy / Hajszás valamink: a valóság. / Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, / De csók-kérő daganata / A sír84