Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

még a darabot se olvasta, amit játszottunk. Pécsről hoztak fel a Nemzetibe Szendrő Józsitól, aki túl akart adni rajtam, mert beleléptünk az életébe. Nem csinált semmit, és éhezett a társulat. Erőszakosak, nagyon kegyetlenek voltunk. Tovább adott a Nemzetibe, ahol Várkonyi szerződtetett. Telt az évad, majd Rajczyra osztották Bánkot, s egyszer éjjel cseng a telefon: {Májon utánozva) „Feri azt szeretném...nem volna kedve eljátszani Bánkot?” „Major elvtárs, hát ezért hívtak fel!” {térdére csap) „Nem?” „Igen, igen, igen, így van Ferikém! Akkor holnap reggel jöjjön próbálni.” {kacagva) Érted? Attól kezdve nálam maradt Bánk harminc éven át.J A helyzetem olyan volt, hogy olyan szerepeket kaptam, amit más a kezébe se mert venni.- Major és Gellért viszonyáról kérdeztelek!- Édesem! Két külön világ. {Karját széttáija, majd mellén összefogja.) Major el volt kötelezve a hatalomnak és a politikának. Fn voltam a Nemzeti Színház pártszervezetének az elnöke. Tetszik tudni, a pártszervezet elnöke (magára mutat)\ Állandóan {lemondóan legyint) hívott egy nagyon kedves pártitkárnő, de nem lehetett neki udvarolni, mert egy szervezeten belül tiltotta a párt! Nem volt semmi közünk egymáshoz, én imádtam. Aranyos, drága! Mindig figyelmeztetett, Feri vigyázz magadra! Feri vigyázz!... Hogy is hívják? Valamilyen Zsuzsa... Moszkvában végzett...- Baita Zsuzsa?- Barta Zsuzsa! Az, az! Nagyon szerettem, ő is nagyon szeretett. Szovjet darabra készültünk, amiben Sztálin szerepelt.4 Négyünket jelöltek a szerepre: engem, Gábort, Kérést, Rajczyt. {Kezével négyet mutat - kitartva!) Reggel nyolcra be kellett menni a színházba Dzsugasvili életét tanulmányozni. A rohadt életbe! Ez ostobaság! Idefigyelj Zsuzsa! Ezért? {Három mozdulat következik: kézfogás, bajuszpödrés, s mintha pipát emelne a szájához) Hetekig ezzel szórakozzak? Micsoda butaság ez! Ez legyen {újra mutatja a bajuszpödrést, meg a kezelést) és a pipa? Hülyeség! „Feri, jaj! Maradjon otthon!” Végül ki is lett Sztálin?- Gábor Miklós. Kossuth-díjat kapott éne.- Gábor igen, és Rajczy is játszotta. Főleg Gábor {hátraveti a fejét, nevetve). Semmi köze nem volt hozzá. Egyöm meg a kicsi szívét. Sömmi köze nem volt hozzá! Leginkább a Rajczy {szétterpeszti lábát, testét billegteti, s mormog hozzá).- Gábor Miklós pártitkárként küzdött Majorral.- Tamás kinn volt Moszkvában tanulmányúton, azalatt úgy nézett ki, bár nem hiszem, hogy ez az okos fiú komolyan gondolta volna, Majort megöli politikailag.5 Gábor nagyszerű volt, zseniális volt. Amit a színházról tudni kellett, azt tudta. Egyetlen dolog hiányzott: a varázslat. Zseniális volt, de a {széttárja kezét, szinte suttogja) va-rázs-lat, az, ami odaszegzi a nézőt, nem jött össze. De ezt nem is kéne mondani, mert olyan zseniális volt. Nagyon tudja a mesterséget/’ Borzasztóan tudta, amit mi nem tudunk. Mert az én életem adománya, hogy elindultam Hódmezővásárhelyről, a cigánypartról és rettenetes veszélyeken át kikötöttem a színháznál, s ehhez monumentális energiákat kellett működtetni! Igazán csak nagyon privátian mondom, egy kicsit barbár maradtam. Az a talajjavító módszer a társadalomban, ami körülvett volna engem, amely egy nyakkendős, mandzsettás fiút csinál belőlem, az nálam nem jött be. Én nagyon jól éreztem magam ezekben az emberfölötti szerepekben. Mindig

82