Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Pusztay János: A finnugor népek jövője?
li fölényüket vagy politikai uralmukat) velük szemben. Az 1996-os Barcelonai Nyilatkozat alapján bemutattam, milyen mértékben valósulnak meg a nemzetközi dokumentumok előírásai, ill. a saját nyelvi törvényekben elfogadott elvek. Meg kellett állapítanom, hogy a finnugor tagköztársaságokban elfogadott nyelvtörvények csak kis mértékben valósulnak meg, továbbá, hogy nyelvi imperializmus és kulturális arrogancia jellemzi az oroszországi helyzetet. A nyelvi helyzet fontos, szakmainak nevezhető kérdése a nyelv fejlettségi szintje. Az oroszországi uráli nyelvek jelenlegi állapotukban nem tudnak megfelelni az államnyelvvel szemben támasztott követelményeknek, ezen a helyzeten azonban kellő szakmai felkészültséggel, s a szükséges - politikai - akarat megléte esetén viszonylag könnyen lehet segíteni. Néhány nyelv esetében azonban mindenekelőtt azt kell eldönteni, hány nyelve legyen egy népnek. A mordvinok megkülönböztetik - a nyelvtörvényben is - a moksát és az erzát, ugyancsak különbséget tesznek a komi és a komi-permják között, a mariknál a mezei és a hegyi mari között. Véleményem szerint meg kell valósítani az egy nép - egy nyelv elvet, a nemzet kialakítása, a nemzeti kultúra és nyelv megőrzése és fejlesztése, valamint a divide et impera elv elhárítása érdekében. A nyelv fejlesztése szakmai kérdés. Ezzel egyidejűleg azonban meg kell változtatni a nyelv lélektani státuszát is. Emelni kell a nyelv presztízsét, hogy ezáltal kedvezően megváltozzon a nyelv szociális elfogadottsága. A nyelv presztízsének növelésében az anyanyelvét tudatosan és minden fórumon vállaló értelmiségnek és a politikusoknak van igen nagy szerepük és felelősségük. Legnagyobb részük azonban ezt a felelősséget nem érzi. Anyanyelvét nem használja, s nem törekszik arra, hogy akár a családon belül továbbadja. (Szomorúan kell megállapítanom, hogy számos ún. megélhetési nemzetiségi képviseli a legkülönbözőbb hazai és nemzetközi fórumokon a népét. - Ezt a mondatot csak utólag fűzöm hozzá mondandómhoz, az előadásban nem hangzott el. Egy finn újságíró elmesélte, hogy amikor erről a kérdésről beszéltem, a teremben ideges fészkelődés támadt, s látta, hogyan vörösödik ki több küldött nyaka. Kínosan érinthette őket a megjegyzés.) Befejezésül az ifjúság szerepéről beszéltem. Tapasztalataim szerint kialakulóban van egy fiatal értelmiségi réteg, ők azok, akik a Szovjetunió felbomlása után részben külföldön, főképp Észtországban tanultak, s ismerik és használják anyanyelvűket. Többen közülük már most miniszteriális állásokat töltenek be, s reményeim szerint kitartanak jelenlegi nézeteik mellett. Az ifjúság azonban csak akkor lesz képes arra, hogy pozitív szerepet játsszon, ha a politika a kisebbségekhez a nemzetközi normáknak megfelelően viszonyul, ha a finnugor népek felhagytak önrontó, nihilista és depresszív magatartásukkal, és nyelvük, kultúrájuk megőrzése érdekében egészséges öntudatot alakítanak ki (a szomszédságukban élő tatárok, csuvasok és baskírok mintájára), s ha a finnugor népek nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve következetesen megvalósítják az anyanyelvű oktatást annak minden szintjén, az anyanyelvű sajtót, az anyanyelvű közigazgatást és az anyanyelvű tudományos életet. A fiatalok anyanyelv iránti érdeklődésének felkeltése, megerősítése érdekében a számítógép és az internet felhasználásával érdekes programokat kell kidolgozni az anyanyelven, le kell fordítani az anyanyelvre a világirodalom gyöngysze60
