Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Kántor Lajos: Egy emberben két ember?
Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat! Lehetne persze Szabéditől „józsefattilásabb” verset is idézni; például: értelem és érzelem vitája és a világegészbe behelyezés ugyancsak antologikus darabja a Csillog, Margitka, amely többek közt az Ódát idézi emlékezetünkbe („Oh, hát miféle anyag vagyok én, / hogy pillantásod metsz és alakít?”). Van egy, illetve két szöveg - az egyik Szabédi, a másik József Attila fogalmazása -, ezek közvetlenül is összehasonlíthatók, minthogy ugyanarra az ősre vezethetők vissza: Luther híres művére, himnuszára, a (más fordításban) ma is sűrűn felhangzó Erős várra. Mind József Attila, mind Szabédi 1934-ben vállalkozott a fordításra (a magyarországi evangélikus egyház által kiírt pályázat keretében); egyikük műfordítását sem találták a bírálók elfogadható, énekelhető versszövegnek. Kommentár nélkül állítsuk egymás mellé a két, jeles magyar költői változat első versszakát. A Szabédié: Erős vár a mi Istenünk és oltalom és fegyver; bajban ő segít nekünk, mely ránk szakadt sereggel. A régi gonosz újra ostoroz; fegyvere merő csalárdság s nyers erő a földön nincs, ki bírja. A József Attila fordításában ugyanaz: Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele, A földön ő az első. (Kevéssé ismert tény, hogy a maga fordításához József Attila hosszabb magyarázatot is fűzött; a két lapon közölt megjegyzések aJózsef Attila összes művei akadémiai kiadásának 1967-es, IV. kötetében elolvashatok. A teológus-irodalomtörténész Sólyom Jenő 1973-as tanulmánya alapján úgy tudjuk, hogy Sza66
