Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány
10. [Budapest], 1964. jan. 10. Kedves Tibor, Először is köszönöm az újévi jókívánságot, s én is minden jót kívánok neked, és nektek. Másodszor: nem tudom, mi van veletek, hogy álltok; Gyó'zó', mikor együtt voltunk, arról még semmit sem tudott. Itt általában az volt a vélemény, illetve sejtés, hogy súlyosabban érintette a dolog az Alföldet, s nem jogtalanul; ti inkább az egyensúly kedvéért kerültetek a dologba, és figyelmeztetőül. Győzőnek mondtam ezzel kapcsolatban egyet s mást Bécsben, s gondolom, neked is megemlítette; ha egyszer Pesten jársz, elbeszélgethetnénk ezekről. Egyébként, amennyiben nem történt változás, és neked erre szükséged van a lap s a magad érdekében, változatlanul és szívesen teszek meg mindent, amit tudok, a korábbi leveledben jelzett irányban is, azaz úgy, hogy itt Pesten próbálok olyan kéziratokat is szerezni, kérni részetekre, amelyek biztosítják az egyensúlyt. Gondolnék még Sőtérre, sőt Szabolcsira is, akármit adnak, ha csak valami forgácsot: az sem haszontalan az ügy szempontjából — jelenlétük dokumentuma. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg a következőt is: annak idején levélileg abban maradtunk, hogy én írok hozzátok Pilinszky új kötetéről. Csak fölvetem a kérdést: a mai helyzetben, most helyesnek, tanácsosnak látjátok ezt még mindig? A világért sem szeretnék abba a látszatba kerülni, hogy Jancsiról nem akarok írni (mert mindenképp írnék, ha a Jelenkorba nem, a Vigíliába); pusztán az „okosság” kérdése vetteti föl velem a dolgot. Ha úgy látjátok, hogy igen, akkor kérlek, írj pár sort, erről is, meg az előbbiekről is. Megjegyzem, Jancsiról nem ájult hódolatot írnék, hanem inkább valami kis pályaképet, még azt a valóban meglévő aggályomat sem rejtve véka alá, vajon nem fenyegeti-e ezt a lírát, jobban mondva magatartást a maga megfojtásának veszélye - amire a kötetben nem egy nyom van. Szóval nem volna „ezoterikus”, amit írnék, de meggondolandó, helyes-e ma, most, nektek, hogy én írjak róla. (Persze még hallgatni is jobb róla, mint valami stupidan sablonos és vulgáris „értékelést” engedni valami buzgólkodó szamárnak). Szóval: erre is, a kéziratkérések dolgára is, és a legelsősorban a helyzetetekre, s főként a tiédre várom a bármily rövid válaszodat. - Fiam egyébként, félig- meddig megbízásból, ahogy ma „kinéz”, foglalkozni fog az ún. „harmadik nemzedék”-kel, annak az „irodalomtörténetével”, s ennek a témának pécsi vonatkozásai is vannak; adalék hozzá a ti múltkori „visszapillantástok” is; majd egyszer, alkalomadtán, azt hiszem, meg fogja ebben az ügyben vallatni Győzőt is, meg Takáts Gyulát is. Azt hiszem, nem kell záradékul megismételnem, hogy amiben hasznotokra tudok lenni, abban mindig örömmel és szeretettel állok rendelkezésiekre, és remélem is, hogy ha kell valami, amit el tudnék valahogy intézni, írtok és szóltok. Még egyszer jó újévet, Győzőt sokszor üdvözlöm, örülök neki, hogy egyszer a kutyafuttában való találkozáson túl együtt lehettünk, téged pedig ezúttal valóban „aggódó” szeretettel köszöntlek, Rónay György 48
