Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Pusztay János: A finnugor népek jövője?
Jurij Vella A HATODIK FÁJDALOM A szomszédos szálláshelyen él az utolsó mesemondó. Néhányszor megpróbáltam meghallgatni őt, gondolatban már beszélgettem vele, de minden alkalommal teljes részegségben találtam rokonomat. Hol éppen kölnivizet szállító uszály jött a boltba, hol meg az olajfúrók jöttek terepjárón a megígért prémekért, hol meg egy erre járó helikopter szállt le hallevesbe való halért... Énekelj egy dalt nekem, Lanej! Énekelj, míg énekelhetsz. Hátha az unokák lelkében a dal visszhangra lel. Ha gyermekeink is felkapják a dallamot, A nagy kapkodásban és sietségben Érzéseik nem sikkadnak el. Énekelj egy dalt nekem, Lanej! Énekelj, míg énekelhetsz! Lehet, hogy a találkozáskor így szólsz: „Any-torovo!* Ép-e, egészséges-e mind a szálláshelyen? Aid él - dalol-e? Aki házas - szeret-e? Aki vidám - boldog-e? De nem a gabonapálinkától? Vagy a kölnivíztől? Verekszik-e társával Yagy saját testvérbátyjával?...” Énekelj egy dalt nekem, Lanej! Énekelj, míg énekelhetsz! Barátomnak elbeszélem, Az igazat kimondom nyíltan, Mindazt, ami marja lelkem: „Élünk hát, élünk, de valamiért asszonyaink részegségükben nem gyermekeket szülnek, hanem alkoholistákat, kábítózókat, hitványokat, * Üdvözöllek (nyenyec) 57
