Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány

»Örökkön háborog a tenger"

Bernáth Aurél (1895-1982): Rivera, 1926-27

utáni újraindulása, 1946 decembere óta előfizetője, olvasója vagyok. A Vigíliára is, a Diáriumra is egyik tanárom, dr. Juhász Miklós hívta föl a figyelmemet. A Diáriumban találkoztam Hamvas Béla és Várkonyi Nándor írásaival, a Vigíliában Pilinszky verseivel. Dr. Juhász Miklós adta kezembe azt az Irodalmi Diáknaptárt is, amely a naptári részben az 1948-as évre szóló irodalmi évfordulók adatait tartalmazta, továbbá a könyvecskében harmincnyolc 20. századi magyar író - Adytól Tóth Árpádig - fotóját és a róluk szóló kisesszéket találtam, melyeket Benedek Marcell, Illés Endre, Gyergyai Albert, Schöpflin Aladár, Tamási Áron és mások írtak.

A hatodik és a hetedik osztályban kiváló magyartanárt kaptunk. Szomolányi József tanár úr Zempléni Árpád verseskötetéből, a Turáni dalokból Numi Tárom és Jelempi történetét, a világ teremtéséről szóló vogul regét olvasta föl. Rá is ragadt a tanár úrra a Jelempi név. Szomolányi tanár úr az egyik alkalommal házi dolgozat címéül ezt a témát adta: Lángelmék (Petőfi és Arany) találkozása. Azt is megengedte, hogy aki akarja, a témát novellisztikus formában dolgozza ki. En ezt a megoldást választottam, és Petőfi és Arany elképzelt nagyszalontai találkozását írtam meg. És mivel abban az időben éppen Tamási Áron összegyűjtött novelláit olvastam, tele is raktam írásomat különféle „ízes” kifejezéssel. A novella utolsó mondata így hangzott: „Aztán énekelni kezdett

26