Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Pusztay János: A finnugor népek jövője?

nyecek, hantik és manysik) autonóm körzetben. Ezek a közigazgatási egységek- különböző mértékben ugyan, de - bizonyos érdek-képviseleti lehetőségeket biztosítanak a tituláris (azaz a közigazgatási egységnek nevet adó) népnek: a tagköztársaságok többet, az autonóm körzetek kevesebbet. (A köztársaságban élő finnugor népek - a karjalaiak kivételével - pl. rendelkeznek nyelvi törvénnyel, amely az adott köztársaságban az orosz mellett az őslakosság nyelvének is államnyelvi jogokat biztosít.)

Az oroszországi finnugor népek - a komi-permjákok kivételével - kisebbségben élnek a róluk elnevezett területen. Az arány a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben 1,5%, a Mari Köztársaságban kb. 40%, a többi nép aránya e két szélső érték között van. A komi-permjákok aránya a róluk elnevezett autonóm körzetben 60%.

Oroszországi nyelvrokonaink lélekszáma nem azonos az anyanyelvűket beszélők számával. A legalacsonyabb az arány legközelebbi nyelvrokonainknál, a manysiknál, akiknek mindössze 25%-a beszéli a manysi nyelvet, a legmagasabb a marik esetében: 81%. S bár a nagyobb lélekszámú népek esetében az őseik nyelvét vállalók arányában általában kedvező változás figyelhető meg (a mordvinoknál 1989-ben 69, 2002-ben 73% volt az anyanyelvet vállalók aránya: az udmurtoknál 71, ill. 73%; a komiknál és a komi-permjákoknál 71, ill. 74%; a karjalaiaknál 49, ill. 57%; csak a mariknál tapasztalható némi visszaesés: 82%-ról 81%-ra). A nyugat-szibériai nyelvrokonok lélekszámában bekövetkezett kedvező változás nem járt együtt az anyanyelwállalás emelkedésével. A manysiknál 13, a hantiknál 16 százalékkal csökkent 1989-2002 között az anyanyelvűket vállalók és beszélők aránya, a nyenyeceknél jelentkező egy százalékos csökkenés még nem aggasztó.

Ez a három tényező - a többnyire csökkenő tendenciát mutató amúgy is kis létszám, a kisebbségi helyzet a saját hazában, az anyanyelwállalás csökkenése- sötét jövőt sejtet. Fokozza a negatív tendenciákat az Orosz Föderáció tervezett, de részben már meg is kezdett területi átrendeződése, azaz a föderációt jelenleg alkotó 89 szubjektum számának radikális csökkentése. A korábbi nemzetiségügyi tárca nélküli miniszter 2002-ben megjelent, az etnokulturális politika alakulásáról írott tanulmánya szerint meg kell szüntetni a jelenlegi nemzeti-területi rendszert, s át kell térni a nemzeti-kulturális elven alapuló területi rendszerre. (Ennek a tanulmány szerzője szerint az az oka, hogy a nem orosz népek mintegy fele a róla elnevezett, s neki eredeti szülőföldjét jelentő nemzeti-állami formációban él, holott e közigazgatási egységek - pl. tagköztársaságok, autonóm körzetek - lakosságának több mint felét a nem tituláris nemzet alkotja. S ez a többségi lakosság általában orosz, s a tituláris néphez képest kedvezőtlen helyzetben volt/van. A legutóbbi orosz kormányátalakítás során megszüntetett nemzetiségügyi minisztérium egykori vezetője úgy látja, hogy az etnicitás komoly konfliktusforrás. Meglátása szerint Oroszországban nő az etno- és kszenofóbia. Ennek az az oka, hogy a nem orosz kisebbség [amelyet helytelenül, de szerfölött jellemző módon diaszpórának nevez] nem tiszteli más népek - ez a szerző nyelvhasználatában az oroszokat jelenti - nemzeti hagyományait, szokásait, mindennapi pszichológiáját. Az oroszok intoleranciájáról egy szót sem ejt. (Márpedig számos olyan hétköznapi esetről tu54