Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal

lagtérkép, megnézem, hogy októberben mi van felkelőben, mi van zeniten - akkor már nem kell a térkép, fölnézek és akkor olyan barátságos, akkor az én világom. Persze városi embernél nem lehet csodálkozni, hogy nem ismeri a csillagokat. Először is homályos az ég, meg a házaktól nem látszanak a csillagok. De ott a Remetehegyen, ott látszottak. Tulajdonképpen az volt az igazi életünk, aztán, mikor lebombáztak bennünket, akkor ide menekültünk, ahol most lakom.

A szüleid lakásába?

Igen, és hát ugye a két nemzedék együttélése nem könnyű dolog. Akármilyen tapintatosak, mert hiszen ők aztán tényleg azok voltak, sokkal inkább, mint mi, mert hozzánk sok fiatal járt, és zajosak voltunk. De mikor már valami lehetőség nyílt arra, hogy szerezzünk egy lerombolt lakást, és esetleg rend„Szoktatom szívemet a csendhez"

Marosán Gyula (1915-2003): Vízpart, 1932

beszedetjük, akkor bocsátották el Bélát a könyvtártól, akkor halt meg édesapám, és akkor már ő hol Inotán volt, hol Palkonyán, csak hét végén találkoztunk. Én a vakációkra lementem hozzá Palkonyára, már ez vándorélet volt tényleg, de nem a legjobb értelemben.

Ezekben a művekben a környezeted teljes élete megjelenik, csak mitologikus és mesélő fői-mában. És rajtuk van a görög meg az ókori Kelet filozófusainak kezenyoma.

7