Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal
kettő kell. Nem elég a megváltó, ha én nem nyújtom ki a kezemet. Akkor mit fogjon meg. Ebben a történetben jön a bábaasszony, és bemártja a gyereket a mérgezett vízbe. Sajnos, mindjárt bemártanak bennünket a mérgezett vízbe! Utána mindenki meg akaija enni: „eszem a húsát'”. És meg akarjuk enni egymást. Az ennek a végpontja. Az, amit ma élünk, ez az apokaliptikus idő, amikor a háború nem lehet tudni, hogy miért van, az egyik azt mondja, hogy olajért, a másik azt... Azért, mert ilyen a gonosz természetünk. Hogy nem bírjuk ki a békét. A LabdajátékzzziE van egy utószava. Arról, hogy mit jelent az ember életében a játék, és mi egyáltalán a labda. Ez azt hiszem, meg van ott írva. Lehet, hogy jobban van megírva, mint ahogy én most azt elmondom. A játék a céltalan, a haszon nélküli, spontán cselekedet, a paradicsomi élet. Ahol a dolgok önmagukban találják meg a gyönyörűségüket, a céljukat. Mi az ember célja? Nincs célja. Éppen úgy, ahogy az útnak nincsen végcélja, hanem az út maga a cél. Hogy azt az utat szépen tegyem meg. A játék olyan cselekedet, aminek önmagában van az öröme. Nem azért játszunk, hogy nyerjünk vagy hogy ezt, vagy azt megszerezzük - ezek a célszerű cselekedetek,^ a haszon cselekedetek —, hanem azért játszunk, hogy örüljünk egymásnak. Es örüljünk a világnak, amiben játszani lehet. Ennek másik neve is van: amikor többen játszanak, mert egyedül nem lehet játszani, azt úgy hívják, hogy idill. Nagyon ritka pillanatokban van olyan két - esetleg három - ember, aki meg tudja az idilli életet valósítani, még akkor is, ha kívülről támadás éri. Mert kívülről egész biztos támadás éri (például a mi életünket állandóan támadták kívülről), de van egy olyan lelki magatartás, olyan biztonság - főleg, ha az ember nem egyedül van, hanem ezt az idillt meg tudja valósítani -, ami ehhez a maghoz nem ér el. Akkor történhet sok minden kívülről, ezt nem érintheti. Mint a mi esetünkben is. Mert nem lehet azt mondani, hogy a mi életünk szerencsés lett volna. Szegénység, támadás különböző oldalakról, nem beszélve arról, amikor elvesztettük az otthonunkat. Hamvas Béla kénytelen volt vidéken fizikai munkát vállalni, azalatt te itthon voltál. Akkor neked volt állásod? Körülbelül abban az időben szereztem állást, itt tanítottam - akkor már Teleki Blankának hívták a volt Erzsébet nőiskolát -, de rossz káder lévén, bajba kerültem. Ezt annyiszor elmondtam már. Kisütötték, hogy vallásórát tartok, pedig nem vallásórát tartottam, hanem a tizenhatodik-hetedik századról kellett irodalomtörténetből beszélni, és hát akkor mi volt az irodalom? A reformáció meg az ellenreformáció. S akkor kitettek az Illatos útra. Tíz iskolába dobáltak. Míg végül aztán otthagytam az egészet. A LabdajátékM/z nemcsak játékról van szó, hanem labdáról is. Az a gömb, az a világ szimbóluma. A világot már a görögöktől kezdve - de messzebb is mehetnénk, ameddig egyáltalában van írott emlékünk, meg mitikus emlékünk- mindig gömbnek érezték az emberek. Hát ennek a szimbóluma a labda. És ez a mi kis világunk, amivel játszunk. Ameddig tudunk. Onma5
