Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tornai József: Békülj, békülj meg
3 2 2 2 TORNAI JÓZSEF Békülj, békülj meg Békülj, békülj meg élőiddel, békülj meg keresztelőiddel, békülj meg csúf hadaikkal azoknak, akik rém-tanaikkal bekerítettek és meg is kötöztek, bölcsőtől ágyadig fertőztek ártó tanulságukkal és bűzös szájukkal mondták és mondták és lenyelették veled, mi békétlenség. Békélj most meg a halottaiddal, ezer és ezer aggodalmaddal imáiddal és paráznaságoddal, húsod kívánságait ne szégyelld, úgy ajándékoztak meg vele, nem kérted, nőcombok után ha szaladtál, csak az óriás fák indulatára áhítoztál, akik nemzettek téged és nem teremtettek, azért tették, mert mást nem tehettek, békélj hát meg apáddal, anyáddal, az ő egyesüléseik kaszájával és kapájával, gőgjeikben és tudatlanságukban, gyanútlanok voltak, mint te, te ős-gyanútlan. Békélj meg, hull a napod, minden dolgoddal, kis-emberségeddel, nagy szomjúságaiddal, békélj meg végül lázadásaiddal, úgyse roggyan le a botrányfal, amit a szuperhúrokon és istenen túl emeltek, elsötétítettek és gyémánttá fényesítettek, csak azért, hogy más ne lehess, mint eretnek, békélj, békélj hát meg házsártoskodásoddal, a soha föl nem deríthető titkokkal, a bemocskolókkal, megtipratókkal, mert azt hitted, hogy, mint a többi ember, csak szellem vagy, „az-nem-lehet-hogyokat” éppenúgy mondtad, pedig csak buktál lefelé, Lucifer, hatmilliárd ember hátadon a teher, ördög voltál-e vagy jó daimon, meg tudd most már mondani, képmásom! 1
