Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)

csanására felneszeit, meg se szagolta, gyanútlanul felfalta. Mire bementem a lakásba, Irén már meztelenre vetkőzött, négykézlábra állva várakozott a balda- chinos ágy közepén, sírós hangon nyafogott, jöjjön már, Jánoska, mit vacakol annyit, én meg mögé térdeltem, és úgy bevágtam neki, hogy füstölt a valaga. Irén soha nem csinált szertartást a dugásból, azt hiszem nem voltak érzelmei, ha rájött a dili, bárhol széttette a lábát, de mindig csak magával törődött, na mindegy. Kamatyolás közben a félig lehúzott roló alatt éppen kiláttam a gangra, a kanyarban a schnautzer szédelegve, a falnak verődbe körbe-körbe forgott, a farát dobálta, nyüszített is talán, de nem lehetett hallani, elnyomta Irén jajgatása. Tizet se pörgött, amikor lecövekelt, a földig lógatta az orrát, kitátotta a ronda pofáját, öklendezett, nyúlós hab folyt a szájából, remegés rázta, csúsztak szét a lábai, közben lövellt belőle az ürülék. A végén eldőlt, mint a zsák, és nem moccant többé.

Irén ezt suttogta: gyerünk, Jánoska, keményen, de azért finoman, hogy ne fájjon!

Fosztó havernak egyik este, sör mellett, elmeséltem mi történt. A vállamat veregette, és a soroksári sváb dédnagyapját emlegette, aki szerint az élethez három „pé” kell, mégpedig: pénz, pipa, és poldogság! Ezt mondta: te legalább egyet már leszakítottál, babszeg, most ráindulhatsz a többire! Na jó. Fosztó haver már régen maga mögött hagyta az ibolyakék babaszobát, átadta a helyét egy Fecó nevű surmónak, akiről később kiderült, hogy drogdíler, és mellesleg műpénisszel is kereskedik, persze Irén őt is két lábbal rúgta ki a lecsóba, meg se állt a díszállat-kereskedésig, de csak két hétig bírta idegekkel a papagájszagot, állítólag elment Alaszkába aranyat keresni, és ott buzi lett belőle. Utána következett Ugorka, a fülbevalós vérbunkó, akinek majd most fog a kútba áldozni a napja, mert én, azaz Pogácsás János lettem a babaház fantomja! Fosztó haver ezt mondta: nekem sincs már sok hátra, mert ha elégedett a fütykösöddel a fehérmájú, akkor bevesz a buliba, árulhatod a kiszabott madáreledelt, én meg repülök keletre, mint a füsti fecske, de sebaj, nem fogom mellre szívni, végre fotózni fogok, mert tökmindegy, mitől hal éhen az ember, de azt Jegyezd meg, Jani, sose fogok rád haragudni, mert mi testvérek vagyunk, mos- datlan, mezítlábas, tetves bakák, éjszakánként ugyanazt a dalt halljuk, nappal ugyanazt a romlott konzervet zabáljuk, és közben az elhülyített tömegekkel együtt hagynak minket a lövészárokban megrohadni, akár vörös csillag, akár árvalányhaj virít az Országház kupoláján. Erre ezt válaszoltam: nekem nem kell elmagyarázni, mi a haverság, mert én már a szagáról megmondom, kiben mi lakik, felesleges ebbe belekeverni a politikát! Mire ő: ugyan, Janesz, már senki nem hisz abban, hogy maradt még valami, amibe nem fújta bele a tak- nyos orrát a kiszabott politika, nézz körül, a haverságba is belefújta!

Fosztó havertól egy felkasírozott fotósorozat maradt rám, ottfelejtette az üzletben, most meg itt lóg a fejem fölött, a hátizsákban. A díszállat-kereskedés ajtajából készítette: részeg ember közeledik rajta, a házfalakon szánkázva vergődik előre, közben megpróbál leszólítani néhány járókelőt, szerintem nem

89