Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Dalos Margit: Bruttóságok
DALOS MARGIT Bruttóságok Nézzük mg az alkotmányunkat. Mondta Bugyi Ilonka, és a falra mutatott. Igen, mert elkészült a dekoráció, voltak muskátlik és vékony lelógó pletykák a pirosra festett fali virágtartókban. Többen elhozták, ami otthon már az ablakokban, virágtartókon nem fért el, vagy amire a felnőttek azt mondták, hogy ez már sosem fogja összeszedni magát. Didóéknál otthon nem voltak virágok. Hová tehettek volna otthon virágokat? Ki törődött volna még virágokkal is?! Didónak ugyan volt egy kövirózsája, amin sosem ismerte ki magát, nem tudta, hogy az ide-oda hajló nyurgaságok a jólétét mutatják-e, vagy éppen fordítva; nem tudta, hogy a víztől sápadozik-e, vagy éppen a vízért. Azért jó volt ezt a kövirózsát elnézegetni, a gyors, kiszámíthatatlan változásait, ahogy napról- napra alkotta önmagát: nyúlva, töppedve, alul fonnyadtan korhadva, hártyássá zsugorodva, fölül meg nedves duzzadásban élve tovább. Ezt a kövirózsát Didó semmiképpen nem vitte volna el, nem adta volna át a hivatalos, szimmetrikusan megalkotott osztály-DEKORACIO-nak, mert az olyan lett volna, mint a rabszolga-kereskedelem. Didó naponta többször is elnézte kövirózsáját. Ragaszkodott hozzá. Beszéljünk az alkotmányunkról. Mondta Bugyi Ilonka, és rendületlenül a terem hátsó falára nézett. Mindnyájan egy kicsit hátrafordultak a recsegő padokban, nem mintha nem tudták volna, hogy mi látható ott, hisz napok óta szögeitek, kalapáltak, méricskéltek a hátra tolt padok tetején állva, de azért még egyszer szemrevették, hogy milyen tökéletes a szimmetria, a jelmondat betűi nem táncolnak, nem billegnek, a papír pirosa épp olyan árnyalat, mint a vessző virágtartóké. A papírcímer ugyan egy kicsit hullámot vetett, de ez igazán csak oldalról látható; szemből, a katedráról, ahol Bugyi Ilonka állt, semmiképpen. De miért mondja, hogy alkormány««A/í? Nem volt itt egyszer sem, amikor csinálták. Sem a betűsablon készítésénél, sem a betűszerkesztésnél, sem a magasság kimérésénél, sem a szögelésnél. Virágot sem hozott. Nem mintha Bugyi Ilonka hiányzott volna, Didó nagyon idegenkedett a rózsás arcú, göndör hajú nyolcadikos lánytól, aki felsorakozásoknál jelentett mindig: nyugodt hangon, s párnás kicsi kezét úgy tartotta a homloka előtt, mint az elsősök, amikor a K betűt tanulják. Bugyi Ilonka sosem izgult, az ő szájából az is természetesen jött ki, hogy „vezető pajtás”, „vezető pajtásnak jelentem”, mondta szinte bársonyosra bolyhozott hangon, s az á betűknél mindig lejjebb ejtette az állát, amitől az á leereszkedett valami mélyebben úszó a felé, s mindenki érezte, hogy Bugyi Ilonka most ereszkedik le a szereplés finom, lubickoltam langyos vizébe. Didó biztos volt benne, hogy Bugyi Ilonkát a tanár pajtások legtöbbje legszívesebben fellökné, elzavarná, rákiabálna, hogy a rózsás arca sápadttá váljon, de nem, más sápadttá válások történtek nap mint nap: a negyedikben a Muci néni az arca 44
