Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Kecskeméti Kálmán: Firinc

száradt a bőrén a zöldes-barnás, förtelmes paletta kosz, elvittük a fürdőbe lecsutakolni. De oda nem engedték be, azt hitték valami csúf bőrbaja van.”

A főiskolás évek egybeesnek a háború utáni újrakezdéssel. Megalakul az Európai Iskola, a progresszív művészek egyik csoportja. Az 1948-as Fiatalok Tárlatán szerepel Jánossy Ferenc is. Francia hatásra foglalkoztatja a nonfiguratív, absztrakt művészet. A fordulat éve, 1949 után a művészetben kötelezővé lesz a szocialista realizmus, a konzervatív naturalizmus úgynevezett szocialista tartalommal. Amit találóan úgy definiáltak akkoriban: ,,1’art pour párt” művészet. Jánossy festészetében ez nem hagy nyomot.

A főiskola elvégzése és a katonaság után évfolyamtársaival, Orosz Gellért- tel, Nuridsány Zoltánnal és Sugár Gyulával együtt több kiállítást rendeznek. A „Négyesfogat” - így nevezik őket, s műveikkel sikert aratnak a korabeli kritikákat figyelembe véve.

Ahogy Szeifert Judit fogalmaz, a szocreál korszakot Jánossy belső fejlődése szempontjából törésként élte meg. Talán ez is egy magyarázat, arra nézve, hogy 1956 őszén az emigrációt választotta. Svájcban újra tanulmányokat folytat, sokat dolgozik, de képtelen beilleszkedni a kinti viszonyokba, hiányoznak a barátok, erős honvágya van. 1963-ban hazatér. Az itthoni művésztársadalom azonban addigra teljesen atomizálódott, szétzilálódott. Firinc itthon sem találta a helyét, „tűrt” kategóriába sorolták. Szorongásait és depresszióját alkohollal próbálta enyhíteni. Idegszanatóriumba kerül, Balassagyarmaton Samu doktor felügyelete és kitüntető barátsága mellett sokat dolgozik egészen 1983- ban bekövetkezett, korai haláláig.

A könyv e nagyszerű pályakép mellett több visszaemlékezést és kisebb tanulmányt tartalmaz. Ezek közül szeretném kiemelni Jánossy Virág nemesen érzelmes írását édesapjáról. Ez az írás számomra példája annak, hogyan lehet valaki kíméletlenül realista, ugyanakkor szeretetteljesen megbocsátó szülőapjával kapcsolatosan. így ír, amikor az emigrációból hazatérő apjával találkozik:

„Dédelgetett álmom az én csodálatos fiatal apámról egy pillanat alatt szét- foszlott, amikor ’63 nyarán a vonatról leszállva imbolyogva megindult felém egy tömzsi, nagyfejű ember, vidáman mosolyogva. Borillatú, szúrós, borostás ölelés — elsírtam magam. De a külsején történt változás csak néhány pillanatig zavart, mert sugárzóan kék szeme a régi volt, tekintete tele meleg kíváncsisággal, szeretettel.”

Szíj Béla és Rozgonyi Iván az elsők között ismerték fel Jánossy Ferenc tehetségét, és írásaikkal támogatták pályáját.

A barátok közül Zalaváry Lajos nemcsak becsülte, de vásárlásaival és építészként adott murális megbízásaival segítette Firincet.

Mindenkit, akiben a kiállított művek láttán érdeklődés támadt Jánossy Ferenc művészete iránt, és többet szeretne megtudni a művészről, valamint, akik egy gyönyörű albummal szeretnék gazdagítani könyvtárukat, melegen ajánlom a könyv megvételét.

Végezetül hadd zárjam bevezető gondolataimat a testvér, Jánossy István versének részletével:

42