Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Aranyi László versei
2 2 2 2 ARANYI LÁSZLÓ A lélek lépni készül Az imádságra kulcsolt kéz véres, elhajított hóhérbárdon patkány ül. Kulcslyuk-pók araszol kitárt kérgen. Maradsz, ám a lélek lépni kényszerül. Kimondom nevem: Shub Niggurath, az Ős, a kecskebak, ezer ifjú vesz körül. Törzstől megvált fej a fürészpor-hős. Maradsz, ám a lélek lépni kényszerül. Ezer vércsepp pókháló-mandalán. Letaszított száll alá, nem menekül. Kulcslyuk-kérgen csiga: kizár-bezár. Maradsz, ám a lélek lépni kényszerül. Az Ősök Az égből érkeztek ők, a Letaszítottak. Bebábozódva szunnyadó Ősök. Őrzők, tengermély törékeny poklából millió kripta éhes késztetés... Ereskidal is szunnyad, ágya véres háló, nyirkos leheletű kagyló-száj tárul vádlón, üzenet hívás: „Tedd amit akarsz, nincsen más törvény!” Borostás Lenin-fiú biciklin tolja Krisztus keresztjét, a bámészkodó maskarák falanxa nyílik, öblös röhögés nyugtázza a mutatványt. Ocsúdnak a letaszított Ősök, lélegzik, gyűr és gyúr, újból vért iszik a tenger, s már másznak, másznak a bárkasor, a part felé... 3
