Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája

Echó szerelmére csak csömörrel felelt.

Büntesd meg, túllép tiszta érzéseken,

S Echót, a kis Nimfád meg se látja.

Vétkes Nárciszt büntessed, érezze az ádáz:

Nimfát és Cypriszt sérteni dölyfös dolog!

(Tuvalom, zene.)

Hála Cyprisznek, hála neki!

(Ujjongva elszaladnak.)

Nárcisz (Jön, leül, közel egy forráshoz).

Mindabból, amit tettem, s mindabból, amit elvesztettem, Mi marad? A félelem. Erdőszélen csüggedek.

Echó tette! Mi az, mit Istenasszony meg nem tehet?! Gondolkodni sem tudok, erőm sincs, csak fohászkodom Nyugalomért. - De miért lángol így a szívem?

Nagy édesség árad bennem, sóhajok rázzák a lelkem.

Már is Echó varázsát érzem?

Áldom mindazt, mit meglát a szemem.

Szomjazom, annyira szomjazom, torkom elnémul.

Itt egy forrás, árad bennem minden, ami édes,

Hadd iszom pár korty vizet...

(A forráshoz lép, s meglátja magát a víz tükrében.)

Ez nem lehet! Kegyelem, milyen esztelen vagyok!

(Visszaugrik.)

Szerelmes Cyprisz! Szent szűz Artemisz!

Ki O? E szép alak, a lombövezte forrásban?

Szégyellem magam, ha eddig nem hallgattam rá,

Vízbe merít, elveszni szólít a szó,

Megülök itt, s elámulok arcodon, te hűvös, büszke szép! Ezek a vízből igéző szemek, megérintik öt érzékemet. Kerestelek másik felem, mindig legyél velem!

Trónodra lépj, én Úrnőm! Irgalmazz, ha merész szavam Sért téged, arcod megigézett, miért szépséged vádolhatod. Higgy nekem, öt perce még hűvös magam égeti a szerelem. Esküszöm örökkévaló enyhe fényű szemedre,

Semmi nem igaz, ha esküm érvénytelen,

Esküszöm rád, büszke szemed bíztatását esdem,

S szánom magam, hogy eddig nem láttalak.

Semmi szépség e földön nem érintett eddig,

De itt, egy kis erdei forrásban fehér arcod, a tiéd.

Felelj, kérlek, felelj nekem!

Szólj hozzám, ha szeretsz, felelj, szép alak!

Tiszta szívvel követlek, ha a forrásból felemelkedsz,

Áldok mindent a világon, ha nyakad átölelhetem.

Gyönyör a szívdobbanás, ha velem vagy! Jöjj fel hamar!

42