Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (2. folytatás)
Ma a későbbiekre gondolok, azt mondom, baromi szerencsém volt, hogy elkísértem Pogácsás Lajosnét, mert az erdészház oldalához épített deszkacsöveidében megismerkedtem egy velem egyidős sráccal. Álltunk egymás mellett, csobogtunk, közben ő ezt mondta: leszoptam kilenc üveg sört, babszeg, nem csoda, ha percenként kikéredzkedik a simafejű főhadnagy. A csöveidéből együtt mentünk vissza a többiekhez, közben az új haver bemutatkozott. Ezt mondta: Hagyma vagyok. Én ezt kérdeztem: miféle Hagyma? Vörös? Ne szórakozzál, ez a nevem, babszeg, mi más lenne, azt hitted a jelszó? Az ismerőseim közül ez a Hagyma volt az első, aki lófarokba kötve viselte a haját, a fülében pedig ezüstkarika fityegett. Addigra már kezdett esteledni, a Pál utcai fiúk lelombozódtak, orrukat lógatva ülték körül a tüzet, hol egymást, hol a parazsat figyelték, aztán valaki halkan énekelni kezdett: sosehallo-kolyan gyönyörű nótaszó-tamilyet siheder- nyikoro-mban. Aztán lassanként beszálltak a többiek is, egyre hangosabban zümmögött a kórus a grund felett: a szívembe nyilall ezabús régidal, kicsordul- naka könnyeim nyomban... Heeej, te... Ereztem Hagyma meleg leheletét a fülemen. Ezt súgta: figyelj, babszeg, szerintem ezzel soha nem kerülnek fel toplistára, bár a fateromnak rohadt jó hangja van, imádja ezt a szentimentális buzizást, még el is sírja magát rajta. Akkor már a kórus egy másik nótát zengett: Völgyvidéke-nés hegygerinc-enát... Melyik a faterod? Megfogta a tarkómat, és balra fordította a fejem. Ott, az a pulóveres, amelyik a bottal piszkálja a tüzet. A fehééérek partvi-dékét, hogycsatá-banyerje meg... Hagyma apja úgy nézett ki, mint egy kiöregedett amatőr szavaló a bányász kultúrházból. Anyucikám doktor Morzsa Wartburgjával utazott vissza, én beszálltam Hagymáékhoz, valami lábszagú, romos kombiba. Útközben minden Pál utcai fiú önfeledten horkolt, és rántott húsról álmodott. Amikor kiszálltam a ház előtt, Hagyma a kapuig kísért, és búcsúzáskor mondta: szerintem haverok lettünk, mert te is agymen vagy, én is az vagyok. Adott egy névjegyet, innen tudtam meg, hogy Hagyma poprádiós. És ezt is mondta: ha úgy alakulnának a dolgok, hogy szellemi exitre lenne szükséged, csak hívjál fel, babszeg, és tövig lebontjuk a kerítést. Oké? Oké. Közben bepöfögött anyucikámmal a Wartburg. Amikor doktor Horzsa meglátott a kapu előtt, lekurblizta az ablakot, intett, hogy lépjek közelebb. Mosolyogva ezt mondta: nem titkolom, barátom, azóta is foglalkoztat a kérdés, amit feltettél nekem, nos, elárulom, hogy a vörös ingesek is mi vagyunk, de ez egyelőre maradjon köztünk. Na jó. Már csak azt kellene tudni, ki őrzi a gittet? Ezt kérdeztem doktor I Torzsától: mi történt, hogy Nemecsek pártmunkás nem volt jelen a találkozón? Talán elfelejtették meghívni? Mire ő: vigyázz a szádra, kisapám, mi nem szeretjük a rebelliseket! Folytatjuk 96
