Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája

Nárcisz. Eltévelyedtem jó öreg, nem tudom, hol vagyok,

Kérlek, mutass ösvényemre, hová, merre jutok.

Tiréziász. Csodállak ifjú uram! Megelégszel egy úttal,

Mikor odaértél, hol mindenki kérdez - nagy Férfiak,

Bölcsek, Vitézek messze földről jönnek elém,

Meglátogatnak, s hosszan kérlelnek engem,

Míg kipuhatolják tőlem életük titkos ösvényeit.

Mióta itt, Thesszálliában élem napjaim Kephisznek, egy nemes polgárnak is jósoltam Jövendőt, már több ízben is, Nárcisz fiáról.

Neked ifjú úr, nem kell tanácsom? Csak útmutatás.

Nárcisz. Magam vagyok az a Nárcisz, kiről jósszót emlegetsz,

Kephisz pedig atyám, akinek Tiréziász mondott jövendőt Tiréziász. Én vagyok Tiréziász.

Nárcisz. Orvendek a találkozásnak, bölcs Férfiú,

Bujálkodó Istennő ellen mondd, kihez panaszkodjam?

Tiréziász. Jó Nárciszom, ismerem a bajod, tudom történeted,

Ösvényed lássad, ez az, ez vezet saját ágyadhoz haza,

De előbb kimondom, mi a tanácsom - míg ifjú vagy, tanulj: Körben forog minden az ember körül, most úgy érzed, Ezüstsugár-pórázon tart a gond, s a baj, és mi más a gondolat, Mint kínzó kötél, mely fojtogat.

Boldog leszel, ha a csendes középpont a tied,

S nem tántorogsz, s nem vonz semmi már.

De ha kellem, báj, talmi pille tárgy kitaszít Nyugvó helyedből, dúló örvény ránt el mielőbb.

Pokolra, kínra von, pörgő tulok táncba.

Nővel eszesen bánj, ne légy túl kemény,

Tüzes érzelmen úrrá lenni nem ösztön dolga.

Eehúz a vágy egy teljes életig: hullani gyönyör, s fájdalom.

A nő lát, lángol is rögtön: ezt elutasítani maga az önpusztítás.

Ne válassz magadnál nagyobb gondot, inkább a magányt,

De ha csöndes lányt találsz, kivel osztozni tudsz szíveden;

Őrizzed azt a legékesebb rózsát, más is erre vágyna,

S rögtön vinné, ha parlagon virít.

Nárcisz. Köszönöm bölcs tanácsod, s megfogadom képességem szerint. (Elmennek.)

(Echó és Chlórisz jönnek.)

Echó. Hol lehet az az ifjú vadász? Fáttad, merre ment, s hová, Húgom?

38