Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Amedeo di Francesco: A történet tragédiája és egy tragédia története
AMEDEO Dl FRANCESCO A történet tragédiája és egy tragédia története A RÉGI MAGYAR MINT KÉPZELETI MINŐSÉG SZŐCS GÉZA ÍRÁSÁBAN: ÉRTELMEZŐI JAVASLAT 15 PARAGRAFUSBAN Ha jól emlékszem, ez a második találkozásom a régi magyar szövődmények jelenlétével a kortárs magyar irodalom nagy és sokszínű mozaikjában1. Folytatom tehát a keresgélést egy hatalmas könyvtár polcai között a régi és a modern kölcsönhatásának nyomában, mely megannyi motivációját megvilágítja ezen érdekfeszítő, kannibálszerű viselkedésnek, amely oly gyakran felvillan a hagyományhoz görcsösen és szükségszerűen ragaszkodó szerzők alkotásaiban. De valóban egy általános és egyértelmű, szenvedélyes utazásról lenne szó? Vagy inkább egy összetett, sokoldalú, problematikus figyelemről, mely fokozatosan közeledve a múlthoz, rugalmasan és nyitottan törekedik az értelmezésre - és amely egyúttal alkalmas lehet magának a heterogén alkotói gyakorlatnak a megértésére is. Nem engedek annak az erős kísértésnek, hogy egyúttal (újrajolvassak néhány erdélyi írót, Szilágyi Domokostól (1938-1976) az ifjabb erdélyi költőkig, akikre erőteljesen jellemző az idézés technikájának a használata11. Ehelyett inkább Szőcs Géza (1953) Ki cserélte el a népet? című1, 1996-os alkotása mellett horgonyoznék le, különösen elmélyedve - a már említett kritikai irodalom mellett - Remo Ceserani és Beatrice Töttössy legújabb innovatív ajánlásai mentén4. Elsőre tehát azt mondhatjuk, hogy a legnyilvánvalóbb intertextuális viszony a narratív keretre vonatkozik: a tizenöt szín világosan utal Madách Imre (1823-1864) Az ember tragédiája (1861) című művére. Az utalás egyenesen, de nem rögtön történik, hiszen a minta felismerése csak Szőcs szövegének elolvasása után következik be, amikor gyanakodni kezdünk, nem is alaptalanul, hiszen visszafelé lépegetve belebotlunk a hipertextus titkos szövevényébe: „színjáték-e 15 felvonásban”, avagy „drámai költemény 15 színben”? A válasz nyilvánvaló: két nyelvi, történelmi és egzisztenciális regiszter párbaja, egymásrate- vődése, összefonódása ez. A homályosság hol felbukkan, hol eltűnik, a valóság hol kézenfekvő, hol titkos, az időrend hol rendezett, hol paradoxális. 1. Természetesen minden 1100 évvel az erdélyi költő alkotói munkája előtt veszi kezdetét. Az indítás nem könnyű: el kell dönteni a menetirányt, illetve azt, hogy helyesen döntöttiink-e. „Vajon jó hely ez a Kárpát-medence?”, 45
