Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Szőcs Géza: Mihály, József, Sándor, János, Endre, Attila és a nők
Endre Innen már Szent Mihály lovai visznek tovább. Jut eszembe: de jó is lenne még egyszer Szent Mihály útján, egy kávézóból figyelni az őszt, drága nők. Es végig a bulváron benneteket. Jutott-e, édes asszonyok, valaha eszetekbe: hogy százezrek ölelik egymást szerte a planétán minden egyes percben? Épp e pillanatban is, amíg ezt olvassátok: most is, hány ágyban, hány erdő avarszőnyegén tépik egymást az emberi héják! hogy kapaszkodnak egymásba, micsoda hullámverése a testeknek... Micsoda örvénylés! micsoda tajtékzás! milyen dörej! visszavonul a hullám és újrakezdi! megint elölről... Hullámzás fut át a bolygón és körbefonja, átborul a szállodák franciaágyain is és felforgatja a szénapadlásokat... Hölgyeim! Tudjátok-e, hogy ez az örvénylés, ez a gyönyörűséges kapaszkodás megszűnne, ha egyszer, ha csak egyetlen pillanatra is - ha véletlenül abbamaradna akár egy másodpercre is a nász a bolygón. Mert az Úr és a Sátán megegyezése alapján az emberi élet ingaórája, születés és halál között, azonnal megszűnne tovább ketyegni a Földön... ugyanis ebben a pillanatban megszűnne a Tudás Fája gyümölcsének hatalma az emberiség fölött... néznék, bámulnák egymást férfiak és nők mint a gyermekek, és nem tudnák, hogy meztelenek s hogy mit lehet egymással kezdeni... Édes barátnék, hölgyek, amazonok: rajtam nem múlott a dolog. Megtettem a magamét. Hiszen tudjátok. De rám tovább már ne számítsatok. (Mostantól másoké e teher...) Ne hagyjátok abba. Mentsétek meg folyton az emberiséget. Flölgyeim, rajta.
