Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Czakó Gábor: Katyvasz, A cenzúra
A hamis a valódi ellentéte, csaló és nyerészkedő', ugyanakkor nem minden nem-valódi hamis. Számos kísérletünk egyszerűen csaknem sikerül. A jó szándék megvolt, de a kalács nem kelt meg, a gulyásba nem jutott marhahús. Jártunk, járogattunk Ancikával, kedveltük is egymást, de a szerelem csak nem lobbant föl a szívünkben... Láttam egyszer egy első világháborús levelezőlapot, amire egy lövészárokban senyvedő baka oly tökéletes bélyeget rajzolt, amivel az akkor még igen figyelmes postát is becsapta. Hamisított, de tette kópéság, akkor is, ha nyert a postától két krajcárt, s műve a gyűjtők között ma vagyont ér. Az igazi csaláson nem nevetünk, mert megrontja maga körül a világot. Több a közönséges károkozásnál; a másik emberbe, sőt, a közösségbe vetett bizalmat rendíti meg. • Nyelvédesanyánk azt tanítja, hogy az étel és az élet ugyanaz. Tehát az ételhamisítás élethamisítással jár. Hamvas szerint a „Hamis bor a legordenárébb merénylet,, csak a kifestett, nyafogó, hazug, kéjsóvár, pénzéhes, hisztérikus nőszemély ordenárébb nála. ” Eddig a költészet. De a gyakorlatban hogyan hamisítunk életet? Ügy kezdődik, hogy tesszük, de nem tudjuk, hogy mit cselekszünk. Előbb rákapunk a hamis ételekre és italokra. Utána a hamis beszédre, a megtévesztő viselkedésre. Egy idő múlva mosolygunk a becsületes embereken, kinevetjük a sokgyermekes édesanyákat, és a bűnözőknek kezdünk szurkolni. Megkönnyezzük a börtönbe zárt csaló énekesnőt, és eszünkbe sem jutnak az áldozatai. Példaképet a csibészek közül választunk, és - Hamvassal szólva — „elhazudott ember” lesz belőlünk, „aki azt hiszi, hogy bűneit csak őismeri. ” Félek, hogy Hamvas téved, mert a történet folytatódik: ha nem használjuk a bűnbeeséssel szerzett őstudásunkat; ha nem választjuk el a jót a gonosztól, oda jutunk, hogy tagadjuk a bűnt. A modern ember ugyebár nem moralizál, hanem józanul cselekszik, azt teszi, ami hasznos és okos. A sor vége tehát a mefisztói alku megkötése. A szeretet, a becsület, a tudás a valódi élet vázrendszere. Ha barbik vagyunk, emberhamisítványok, akkor így nézünk ki: kívül öltöny, ékszer meg zselé, belül máié: hús, csont, lélek egybedarálva. A hamis élet a katyvasz. Arról ismerszik meg, hogy célja nem magasabb a csótányénál. Ha belül elcsótányosodunk, akkor a szeretetet, a tudást, a becsületet többé nem kell betiltani, mint történt volt a szocializmusban; az álértékek forgalmazása virágzó üzletággá lesz. „Ha hag)'od elszaporodni a csótányokat, akkor megszületnek a csótányok jogai. Amelyek természetesen kétségbevonhatatlanok. Aztán énekesei támadnak, és ?nagasztalják ő- ket előtted. Arról énekelnek, milyen megrendítő a pusztulástól fenyegetett csótányok sorsa. ” Irta A. de Saint-Exupéry. Az értékhamisítás a kor veleje. A szent és a közönséges összekeverése. S ha ez megtörténik, akkor a lét beszennyeződik. Látja ezt a vak, és tudja a hamis próféta, az áruló írástudó. Fogjuk meg a kezüket, s itassunk velük egy jó pohár, valódi decsi* bort... 178. Beavatás * vagy: kissomlyai (A szerk. megjegyzése) 37
