Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai
hónapokban az életterepem lesz: egy asztal - négy hokedli - két lavór - két vizeskanna - fali polc - kályha - klozet - szeneskanna szeneslapáttal - szemétláda - söprű és lapát - egy láda a rongyoknak - meg egy vödör a klozetpucoló kefével. Szarni nappal ajánlatos, éjjel tilos lehúzni az öblítőt, legföljebb lavórból csurgathatunk vizet az ürülékünkre. A cella padlója fekete bitumen. Mindennap tisztítani kell: paraffinnal bekenni és pokrócdarabokkal, kefével kifényesíteni. Valamelyik őrnek az volt a heppje, hogy fehér mészcsíkot húzatott a fal tövében a padlóra. Most ukázba adják, hogy a csíkot el kell tüntetni. Hiába kenegetik a rabok, újra meg újra előjön, végül fekete Bagarollal próbálkoznak, egész dobozzal rámegy. Elborzadok. Nem tudom hurcolni az életem. Könyveimet az ördög diktálta, s teljesen megrészegítették a részint már nem is létező magyar néptörzs békés iparkodásba merült maradékát Ebbe a zárkába is el-eljut a rabújság. Kisebbrészt sajtószemle, nagyobbrészt a szocialista büntetés-végrehajtás bárgyú propagandája. Péntekenként jelenik meg nyolc oldalon, 1 forint 50 fillér az ára, Heti Híradónak, börtönzsargonban Kiiblische Zeitungnak titulálják. Kéthetenként kulturális melléklet tarkítja, onnan értesülök Mihail Solohov irodalmi Nobel-díjáról. Milyen jó, hogy itt lehetek. Az ilyen hír kéjes ízlelgetésére nincs is a börtönnél alkalmasabb hely. Vérbeli ínyenc a Nobel-díj kihirdetése előtt - hogy a hír velős csontjában rejlő sok-sok finomságot az utolsó ízéig kiélvezze - jókor lecsukatja magát. A keresztrejtvény megfejtését be lehet küldeni. Akinek van börtönkeresménye, elő is fizethet a Kiiblische Zeitungra. Tegnap éjjel a felső-ausztriai Unterscheissendorfban a helyi illetőségű Thomas Bernhard 34 éves és 15 méter mély gazdálkodó naponta tízszer annyi áramot szolgáltatott Japánnak, mint akácvirágzáskor a méhek, ezért a bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve, bajszát pödörve gyönyörködött a fiatal szövőlányokban, akik lelkesen fölajánlották, bog> Eszak-Koreától vásároljunk vásznat és műanyagot, ezután hálaadó nagymise következett, melyet maga Kádár elvtárs celebrált, de a gyerekek kolompot kötöttek a farkára, ettől megvadult, összevissza rohangált és feldöntögette a kofák sátrait, alig bírták szarvánál fogva megfékezni és az istállóba visszavezetni. Istenem, micsoda éjszaka! Egy hang azt üvölti bennem: - Te vagy az oka mindennek! Elvileg hetente volna könyvcsere, akárcsak tisztálkodási szerek osztása, gyakorlatik g azonban sokkal ritkábban. A kifüggesztett börtön-KRESZ szerint kérelmi lapot is minden hétfőn osztogatniuk kéne, de csak egyszer kapok egész bentiétem alatt. A nevelőtiszthez, egy karót nyelt, csontsovány alhadnagyhoz nyújtom be folyamodványomat a tenyérnyi egyenfecnin: szeretnék hazulról beküldendő tankönyvekből franciául tanulni. - NYET! - közli a nevelőtiszt megfellebbezhetetlenül. Hogy gebedne meg! Különben is, hogy lehet valaki ilyen borzalmasan sovány? 14
