Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Radics Éva: Búcsú II. János Pál pápától
gazdasági összeomlást egy évtizeden át a lengyel pápa személye, alakja, megnyilatkozásai az emberi méltóságról és a szociális egyenlőtlenségekről, erkölcsi oldalról tették teljessé és visszafordíthatatlanná. Még akkor is, ha ma a kö- zép-kelet-európai 1989-es változásokról szkepszissel és sokszor rezignáltan, igaztalanul beszélünk. Éppen II. János Pál száznál is több útja a világ kétszáznál is több országában, és még több nemzetnél, valamint az O pápaságának negyedszázada, benne Istentől sugallt útmutatásai, az evangéliumi parancsok megélése s az erre való szüntelen buzdítás adhatja nekünk is a reményt: Isten néni hagyta magára népét. így mehettünk át az új évezredbe, s valóban ebben az elmúlt negyedszázadban II. János Pál volt a háborúk világában - Illyés Gyulával szólva, melyet nagy nemzeti költőkre használt: a reménység helytartója. De tény: Karol Wojty- la nagyszerű lírikus is, reményt sugárzó költő. így hát a mi reménységünk kétszeresen is Benne találhatja meg a legfőbb földi igazodási pontját.” Szokolay Sándor zeneszerző, aki vallása szerint evangélikus, s gondolatait a szívből jövő ökumené hatja át, így írt két éve a Katolikus Egyház Főpásztoráról: „1977 karácsonyát Krakkóban töltöttem. Hinni nem akartam a szememnek. Az ünnep előtti napokban a templomokban kígyózó sorok álltak a gyóntatószékek előtt. Nem mulaszthattam el a karácsonyi ünnepi misét a székesegyházban. Itt már meg sem lepett a zsúfolt templom, a misét pontifikáló főpap személyisége, kisugárzása azonban kitörölhetetlen emlék maradt bennem. Ott és akkor senki sem sejthette, hogy Wojtyla érsek hamarosan II. János Pál néven Rómában szolgálja Urát. Évszázadok után egy nem olasz pápa, horri- bile dictu egy kommunista országból. Ereztem, az Úristennek rendkívüli tervei lehetnek vele. Előérzetem nem csalt, bizonyítja az elmúlt negyedszázad. Utazó pápa, evangelizáló pápa, bocsánatkérő, kiengesztelő pápa - csak néhány a ráakasztott címkék közül. És mi minden, amiről nem tudunk. Kelet komoly veszélyt láthatott benne — ébredtem rá én is a merénylet kapcsán. Aztán a lengyel események! A Helytartó spirituális jelenléte bizonyosság volt számomra. Mint magyar és protestáns, különösen nagyra értékelem látogatását Debrecenben, a Gályarab-emlékműnél. Korunk képernyőfüggő tömegei a kisportolt izomzatú, hibátlan, ragyogó fogakkal szélesen mosolygó kolosszusok látványát kedvelik. A külső kétes értékű és főleg múlandó esztétikája fontosabb lett, mint a lélek esztétikája. A hívő embernek, a spirituális lénynek azonban tudnia kell, hol van a prioritás, mi a lényeg. Ha létezne munkaköri leírás a katolikus egyházfő számára, bizonyára olvasható lenne benne, hogy a pápának kötelessége a lélek prioritását tanítani minden módon, még egyéni életének példájával is.” Mi magyarok - bárhol éljünk is a kerek világon - számtalanszor megtapasztalhattuk szeretetének, segítőkészségének megnyilatkozásait. 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6-7-én, a pannonhalmi bencés monostor fennállásának ezredik évfordulója alkalmából látogatott Magyarországra. Mindkét alkalommal le nem írható lelkesedés fogadta - s lelki erősítést, bátorítást, útmutatást kapuink tőle ajándékba. 1993-as szlovákiai látogatása során 7
