Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve
KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ (19497-1998) Fehérlófia 9: Krisztina könyve Cili Lányom mi lesz így veled (anyám mi lesz így veled, őszre fakult szép hajad, jóformán csak a piacra mész ki de oda is inkább a Máriát küldöd, nekem alig írsz, ülsz az ablaknál, nézed a hóesést) tudom, hogy megvagy, hogy nem vagy magadra hagyatva (mint te de ezt nem teszed hozzá s azt sem hogy hiába van este reggel ünnep vagy hétköznap a te szeretett lányod alig ha havonta megjön és akkor is inkább kint füstöl a verandán és olvas mint sem veled beszélgessen) és hogy anyagilag is független vagy ami nagy szó manapság látod a bátyád szegény most állás nélkül van (nincs valójában állás nélkül csak éppen a határtalan gőgje miatt nem fogadta el a felkínát állást Pestújhelyen és inkább három helyre is kijár napszámba de nem megy el Kesztelről hanem kivárja az üresedést, és mindez csak smonca mert a kérdés „lányom mi lesz így veled”azt jelenti lefordítva hogy Lányom mi lesz veled FÉRFI NÉLKÜL, hát megvallom magam sem tudom egészen, mert azért az én esetem nem hasonlít a leendő apácáéhoz hiszen eszem ágában sincs ahogy még az a Katica mesélte ,Jézus menyasszonyává” válni, micsoda vulgáris beteg őrültség ilyesmit elhinni elhitetni, csakis [pápista] nő eszi meg ezt a maszlagotDe ezen a vasárnapon, szép téli időben, gyalogosan s mint mindig, hajadonfővel (elvégre hajadonok vagyunk, nemdebár) prémgalléros kiskabátban de a- zért gyapjú pepita nadrágban, bőrcsizmásan és bőrkesztyűsen, a térnél felszállt a buszra, éppen csak be van fagyva a Duna, aztán a Nyugatitól a Kálvin térig, majd tovább a Ráday-utcában a Vörös Postakocsihoz. A harmadik boxban már ott várta Mickó. Ki volt pirulva, talán sietett, vagy a gyér világításban bordó pulóvere vetett vissza fel pirosas derengést az arcára, felugrott amikor meglátta Krisztinát, megpuszilták egymást, Krisztina levetette a kiskabátját, leült szemben Mickóval, tyúkhúslevest rendeltek májgombóccal, „gazdagon”, utána (neki) egy adag gombás bélszínt, Mickónak egy Krúdy-pecsenyét, vegyes savanyúsággal, hozzá egy üveg kadarkát. És ami először akadozott, a beszélgetés, hamarosan beindult, megkóstolták a bort, amikor kihozták a levest, alig figyeltek rá, összenevettek, ha nem szedünk most, akkor kárba vész, mert csak forrón jó, te is úgy szereted, nem? de igen, ő is úgy szerette, tényleg gazdagon volt elkészítve, még karfiol is volt benne, te is szereted a karfiolt? igen, ő is, különösen zsemlemorzsával tejfellel a sütőben kipirítva, ti nem így mondjátok? mi azt mondjuk, megpirítva, és nem szedünk-et mondunk, hanem ve- gyünk-et, altkor hát vegyél, különben kárba vész? nevettek ezen, hogy mi mindent tud a nyelv, átmelegedtek a levestől, meg a bor is hozzásegített, amikor a pincér elvitte a leveses tányérokat, Krisztina átnyúlt az asztalon és szinte véletlenszerűen megérintette Mickó kezefejét, majd megsimogatta de csak egy pillanatra úgyhogy a pincér amikor hozta a főételeket már visszahúzta kezét. Minden finom volt, és sok, egyikük sem tudta megenni a rengeteg húst, de 63
