Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Vasadi Péter: Tabula rasa J. S. Bachnak, Kolomann

minden szelete, azaz egy, mi soknak látszik;

az egészek összeadódnak, s azt mondjuk:

élet, öröm, romlás, te, megawatt, Kozmosz;

Isten fugája, szólamai.

Kolomann

Anyám érett teste körül mindig a bihari fenyves illatozott. Szép lábát maga alá húzva ült apám mellett a fűben. Fejét elbillentve dúdolt. Nevetett. Majd a Dózsa Feri. Érvelt előrehajolva, s ha hevesen, hangja lehalkult, szava megcsöndesedett. És Szőke.

A parancsnok: Meg kell tennie, érti? Van hozzá ereje... Orra már-már orromat érintette.

És a zsidó Kolomann. Műbőrkabátban, kucsmában a futár, köhögő szovjet motoron. Imádom, harsogta, a pofádat. Ne félj. Valahogy berúgunk. Két keze bütykös cséphadaró. Száguldott, mint a meszes. Csak kiabálni tudott. Ki-ki- ugratta műfogait, rájuk harapott s visszakapta a szájába. Filozófus volt.

Mózes szertelen proletárja. Széthányva a cipészszerszámok odújában. Héberül Ezékiel látomásait énekelte nekem. Hőség s hideg marta arcán

25