Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Kovács István versei
3 3 a KOVÁCS ISTVÁN 9 Sted voltak, akik megszülettek, voltak, akik meghaltak, és voltak olyanok is, akiknek mindez kevés volt. STachura EDward I. Hiába hívtál, nem mentem csúszkálni a Visztulára, s te illetlenül átgyalogoltál a park térítőjén, amelyre foltot olvasztott a csatornapára, belemosódtál a KODbe, pontokká estél, mint gyilkossá nagyított áldozata a FILiYlnek, amelyet mindketten szerettünk. Szeretünk javítanál ki most, mert nem igeidő az emberi élet, nem a volt, van és lesz szánalmas függvénye... A voltra mondható, hogy van, a feznek megfelelője a volt, s a vanná\ se több a lesz: ez a mi halhatatlanságunk... utolsó esélyünk - mondaná Csoóri Sándor, sugallná mindkettőt Nagy László némasága. Nekik hangoltad gitárodat...- LIány éve már? - Virággá vált az ember, S a dallamok kaptárából Kirajzottak a méhek. 2 36 ...a húrok kettős sínpárján elindult a fehér mozdony, véres kézzel intettél utána,
