Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Sárándi József versei
Kussoltatnak bájos rezsimek Verseim nekik nem elég szelídek Mondják nem vagyok lojális ha büdös hát büdös a kanális Kitiltom magam a műveimből s a torzítva olvasó szörnyszülöttből Felejtsenek el rögtön már élve Élhessek békén kegyelmet remélve Utókorom is áldva megátkozom Szálljon reá stronciumos haló porom A kegyelem reménye „Aki látta a jelent, mindent látott: azt is, ami a legrégibb-múltban történ t, és azt is, ami a jövőben fog történni. ” (Marcus Aurelius) Vajon hányán sejtitek, amit magamról régen, szégyen nélkül tudok; látó és világtalan lelkek között élő klasszikus vagyok. S egy eleven klasszikusnak ugye kussolnia illenék, ha élve maradni akar, különben kortárs irigység lepi be, mint szobrok fejét a szar. Túljártam a Hatalom eszén. Röhöghettek, röhögök én is fölöttébb kétes egzisztenciámon, miközben bukatlanul a vártán kegyelmet remélek e kegyetlen világon. 25
