Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - Végh Attila versei

V É G H ATTILA

Sztavrogin megköszöni

Uraim, köszönöm.

Nem gondoltak a rózsakertre, egyetlen rózsatőre, az egyetlenegy rózsára.

Amire nem gondoltak, abból múlik, amit elkövettek, azzal telik.

Hűlő ég a szent partok fölött. Uraim, a köpenyem megtarthatják.

Hermeneutika

Arra vár, ami rátalál majd. Nem mozdul. Értené.

A vágy áttetsző tömegében valami terjed, nő felé. Alászállna, hátha elönti a várakozásra intő sejtelem. Míg a látomás bíbora átér a szikrázó idegsejteken. Akkor útrakel. Kérdez.

Mi ez, ami most megnevez. A hajótörött tekintély miféle gond felé evez.

A szárazföld eléri útját, elébe úszik az érthető, s a nyelv lassan befogadja. Otthonában ébredő magánya most boldog. Átért a krétaszirtek között. Vérző bizalmú Orpheusz, a mítoszból rég elköltözött.

22