Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - Szauer Ágoston versei

SZAUER ÁGOSTON

Mint száradó leplek között, hirtelen táruló réten, hol valaki zsinórt kötött szerte, ottfeledve régen,

felemelt s záruló vászon,

játéknak idáig tűnik,

új sor jön, nem tudni, hányszor,

a hullámzás itt körbeér, szelei az eget gyűrik — vedd észre, mindenünk fehér!

Az út olajzöld fák alatt. Kilincsen némi kézmeleg - itt járt, mostanra ez maradt,

tenyérbe vett csekélyke hő, még szinte plasztikus, kerek. Az ott már mi vagyunk, ez ő.

Furcsán ma minden önmaga. Könnyen feloldható jelek... Eső lesz, menni kell haza.

Labirintus

Kertajtó