Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos
Fosztanak éveim, Mint hajnali pára. Elfogynak érveim. Álmodj engem, ha van Még jobbodon hely, Álmodj oda, Uram! Pirkadati köd a bereki medence körül, Lajos fürdőköpenyben indul az utolsó megmártózásra. Karcagon az elmúlt másfél évtizedben nem telt el nap anélkül, hogy valaki ne kért volna tőle tanácsot, segítséget. Lajos mindig, mindenkit meghallgatott, és kérés, lehetőségei szerint, teljesítetlen nem maradt. A berekfürdői önkormányzat és a Szabad Föld saját halottjának tekintette. Karcag?... Lajos végkívánsága a bereki sírkert. A Kúnlányfuttató-téren magasodó Kúnhalom tetején lévő kopjafához helyezte volna a bereki polgármester Lajos ravatalát (a nyitott koporsóval), díszőrséget jászkún huszárok adnának. A család a legszívesebben szűk körben búcsúzott volna Tőle, a kúnhalmi ravatal pedig szóba sem jöhetett: megérdemelné, de nem illik hozzá. A karcagi virágosok egy hétig csak Neki gyártották koszorúikat, aki későn jött, mehetett a szomszéd város kertészeihez. A bereki sírkert annyi virágot látott, amennyit egy miniszternek - hivatalból - nem visznek Pest-Budán. Nagykun kánt búcsúztatott 2005. Boldogasszony hava 8-dik napján a gyászoló gyülekezet. Úgy ezer ember. A belőle sugárzó szeretet visszaszállt Reá. Addig hívott minket, nem oda- valósiakat is a Nagykunságra, Karcagra, Berekfürdőre, hogy megszerettette velünk e világot. Isten áldjon. Azaz hát: Nyugodj békében. O igen, de mi?! Hogy tudnánk...- Irodalmi körökben, Budapesten, azt kérdezik, ki az a Körmendi Lajos? Kérdik, kérdik, hát aztán? Életében egyetlen irodalmi műhelyt érezhetett teljes mértékben magáénak: a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának pestbudai Mozgó Világ szerkesztősége volt az a szellemi közösség, amellyel mindenestül azonosulni tudott. Nyilván mert ott emberszámba (persze, írószámba) vették: elsőként közölték, értették a törekvéseit, meghallgatták a szavát, rendszeresen közreadták új dolgait, első könyveinek írásait. Ahova bármikor bement, a szerkesztők szeretettel fogadták! Ez az - mindez együtt amelyben a továbbiakban, a lap betiltását követően, nem lehetett része. Később a szolnoki Jászkunságot igyekezett hasonlóan szabad szellemű műhellyé tenni, mígnem ebben is megakadályozták. A berekfürdői írótáborral hasonló terve volt, a kiteljesítésben a sors megakadályozta. Decemberben Budán Berecz András estje várt bennünket a MOM Művelődési Házban. Az út járhatadan, a nagykunságiak el sem jutnak a könyv- és lemez- bemutatóra, Berecz szerzői estjére, mégis zsúfolásig megtelik a színházterem. 95
