Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos
kedvében találta e könyvmegjelenés! Gyönyörű gyöngybetűkkel tudott teleróni árkus lapokat. (Az én Karcagom.) Sarusi Misadzsannak és az őszépséges Rózsájának szeretettel. Karcag, 1999. szept. 1. (Dátumversek.) Sarusi Miska komámnak baráti öleléssel. Karcag, 1999. szept. 1. - Benne az adatokkal: 1980, először rúgják ki, 1998, halálos kór. (Robinson az árokparton.) Sarusiéknak, Rózsának, Miskának küldöm karácsonyra. Szeretettel. Karcag, 1999. dec. 13. (Otemiszuli Szalamat, 2000.) - Ajánlástalan, 2005-ben a temetéskor kére- getve a bereki könyvesház Körmendi-gyűjteményéből. (A képek árnyéka.) Sarusi Miskának adom itt a nagy büdös csabai Szajnán, miután bevermeltük a savanyalevest és a szlovák nagy túróst galuska képében. Kár, hogy elmész, a fene azt a csavargóvért benned! Azért ölellek. Békéscsaba, 2001. ápr. 20. - Ekkor már eladtuk csabai lakásunk, Almádiban másikat vettünk, így már bizonyos, hogy visszaszökünk a Dunántúlra. (Régi kútba nézek.) Sarusi Miskának, a balatoni keszegek rémének, a pincék szorgalmatos látogatójának, az internet rémének-fantomjának, a grafológusok kedvencének küldöm baráti öleléssel. Karcag, 2002. jan. 9. - Másik példányon: Sarusi Miskának (Zarándból) adom bordaropogtató öleléssel. Békéscsaba, 2002. 06. 05. (Az együttleges szellem.) Sarusi Mísenykának, szeptemberi kunsági finak, szeretettel. Békéscsaba, 2002. 06. 05. (Fakso al la savinto..., 2002. - a Telefax... eszperantó nyelvű fordítása.) - Megint nincs kedve ajánlani. (La besto radikhava, 2003. - A gyökeres állat c. verseskönyv eszperantóul.) -Jegyzés nélkül. (Az örökké való tekintet.) Kunország üdvözli Sarusi Miskát, no meg a fordító is, méghozzá baráti nyalábolással. Karcag, 2003. ápr. 14. (Kutyafa.) Sarusi Miskának és az ő Rózsájának küldöm legújabb apróságomat szeretettel. Karcag, 2003. ápr. 14. (A táltos kincse.) Mondá Miska: „Mondád nyista?” (Lapozza s szól) „Nem monda e’ se, de még nem is mese. ” Miskának, hogy fitymálja, Rózsának, hogy szeresse, szeretettel egy régi barát. Karcag, 2004. aug. 9. - Ekkor még nem tudta, mi vár rá. Aláírás, mindig: Körmendi Lajos. Kuruc, mi az, hogy labanc? Amikor megjelent a Körmendiről írt Sarusi-féle széptanulmány, a szerkesztő megjegyezte:- Aha, ti összejátszotok! Emlékezett rá, hogy nemrég Körmendi Sarusi-széptanulmánya látott - másik lapban - napvilágot. Lajossal jót nevettük rajta! Micsoda hangon tudott Lajos nevetni! Össze nem játszottunk, együtt játszottunk! Egy csapatban. Egy csapatban, két egyszemélyes szabadcsapatot alkotva: O Karcagon, én Csabán. Elátunkat - lélekben, gondolatban, érzésben, mit tudom én, miféle, hány módon - egymáséhoz támasztottuk és adj neki! Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! Lehet - érdemes - másképpen? 93
