Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos

Hogyne fájt volna neki az azoktól kapott pofon, kiktől - tévedésből - megértést remélt.

Kapott épp eleget - ebbe rokkant bele? de hogy a „mieink” is így bánjanak velünk? Amikor egy-egy ilyen támadást - magában - legyűrve (lenyelve) újfent jó kedvre lehetett deríteni (derült ő magától általában elég hamar), mindig valami hasonlóval biztatott: Miska, korpázd az bestyét! Mísenyka, csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Misazsan, föl az labanc pitsán rúgására! Az első icce veresbor után, hogy csúfoljon, fölharsan: Ruszkik haza!.... Persze mert te minden kortyintás előtt afféléket mondasz, hogy „Le a vörös...!” Persze, borral.

Föl, föl.

Nem vád, tény s való.

Azt mondják, a ráknak lelki oka is van. (...lehet.)

Hogy mi az igazság...

Úgy látszik, a mai Júdások nem olyan érzékenyek, mint névadójuk volt, rendre túlélik áldozataikat.

Balázs József, Gion Nándor után Körmendi Lajos.... Hogy miért mindig a javának kell elmennie?!

A Fönnvaló (az a Kaporszakállú), ha tudja.

Bordaropogtató öleléssel

Ahány könyv, annyi bejegyzés egymásnak. Ölelik egymást ez ajánlások. Férfi módra! Lajos mondta - írta -, „bordaropogtató öleléssel”. Legalább.

Barátságunk 24. évében zárva a sort, a keresztajánlásokat.

Keresztbe, kasul, legalább itt: szabadon.

(Amit ő kapott tőlem, ezzel kell majd párosítanom.)

(Barbaricum.) Sarusi pajtásnak, kedves jó komámnak szeretettel. Karcag, 1984. jún. 11.

(Boldog emberek.) Sarusi Miskának küldöm újévi lap helyett baráti szeretettel. Karcag, 1985. dec. 21.

(Művész Pista huszonegye, 1987.) - Rossz a hangulata, beírni sincs kedve. Egyik legszebb könyve, mégsem derítette föl. Tán előre tudta, hogy a műítészek ezt is elhallgatják?

(A gyökeres állat.) Kedves jó komámnak, ama kurutzos hajlamú Sarusi Miskának küldém e lábantz-ellenes könyvetskét, ezzel is biztatván eőuraságát afertelmetes labantz-fajta pitsán rugdalására. Kardszag, 1992. szept. 21.

(Vad játékok.) Sarusi Mísenykának küldöm baráti öleléssel. Karcag, 1994. szept. 30.

(Édesem, ma oly fanyar vagyok.) Sarusi Mísenykának küldöm gyógyulásához ezúton adva ötletet (lásd: 9. oldal!), baráti szeretettel. Karcag, 1995. márc. 8.

(Telefax a Megváltónak, avagy... 1995.) - Asztalán leltem, szóba nem hozta volna. Azt érezte, minek. Kit érdekel? Levettem, hazavittem. Tán az utolsó szabad példány volt. A könyvet később eszperantóul is kiadják, újra megjelenteti a III. ezred első éveiben a Magyar Napló Kiadó, lengyel kiadását a

91