Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről

A magyar paraszttársadalomban (Magyarságismeret 5. Franklin-Társulat, Budapest 1941.), a Magyar tanyákban (Athenaeum Kiadó, Budapest 1942.) és A paraszti társadalomban lesz érzékelhető.

8 A szakszerű szociografikus leírás és az ideológiai értéktételezésből adódó diszkrepanciákra Benisch Artur is rámutat Erdeinek egy az 1940-es években publikált munkájáról szóló bírálatában. Benisch Artur: Erdei Ferenc: Magyar tanyák. Társadalomtudomány 1942/4. S87. o.

9 Ezek mellett Simon lános egy későbbi, a kalocsai szállásfalvakkal foglalkozó vizsgálat alapján arra is rámutat hogy a természetföldrajzi adottságok, a városhiányos társadalmi környezet és a szállásfalvak tradicionális közösségi viszonyai miatt e települések számára az Erdei által felvázolt árutermelő kertes, tanyás fejlődés sohasem volt reálisan adott fejlődési alternatíva. Lásd erről részletesebben: Simon János: A Futóhomok és a Kalocsa környéki szállásfalvak. (Adalékok a Futóhomok értékeléséhez és újraértelmezéséhez.) Társadalomkutatás 1988/2. 54-61. o.

10 Erdei a kereskedelmi mentalitás hiányáról a következőképpen ír: „Ilyen ideálokat sem a mezővárosokban, sem egyebütt Magyarhonban nem becsültek sokra." (Erdei Ferenc: Futóhomok. 116. o.)

11 Ez a tény az Erdei által is ismert, társadalomszerkezeti elemzésekben használt korabeli társadalomstatisztikákból is egyértelműen kiderül. Nem véletlen, hogy Erdei egyik legfőbb kritikusa, Benisch is hivatkozik erre a szerző tanyakoncepciójának egy másik írása kapcsán megfogalmazott bírálatában. (Benisch Artúr: Erdei Ferenc: Magyar tanyák. Társadalomtudomány 1942/4. 583. o.)

12 Erdei a kungazdák megrekedtségéről: „A kun gazda a tanyáját, ha csak teheti, bérbe adja, vagy cselédeket fogad rá s maga benn a városban ,úrizál'." (Erdei Ferenc: Futóhomok. 162. o.)

13 Erdei Ferenc: Futóhomok. 137. o.

14 Erdei fordított perspektívája mellett ki kell emelni azt a következetlenséget, amely Erdeinél a kungazdák közösségének zártságának leírásakor tapasztalható. A szöveg egyes pontjain azt állítja, hogy az ősi kunok soha nem engedtek be „gyüttmen- teket' maguk közé, aztán máshol meg azt fogalmazza meg hogy a katolikus betelepülők „felszívódtak az őslakosságban' és nem alkottak külön réteget

15 Erdei szűkebb hazájának protestáns közösségéről megfogalmazón rendkívül pozitív ítéletében minden bizonnyal szerepet játszott a szerző ifjúkorának azon vallási élménye, amely erősen politikai színezetű volt és amely jellemzői között a radikális társadalmi változás programjának megfogalmazása is helyet kapott Erdei fiatalkori vallásosságának életrajzi összefüggéseiről lásd: Huszár Tibor: A protestantizmus és a romantika Erdei Ferenc pályakezdő írásaiban. Világosság 1979/1., 2. 1-8., 87-93. o.

16 Erdei Ferenc: Futóhomok. 144. o.

17 Uo.:205. o.

18 Erdei elméletének bírálata azonban nem dönti el, hogy az egyes felekezetek jellemezhetőek-e a polgárosodáshoz fűződő eltérő viszonnyal. Még akkor sem, ha az eddigi kutatások vagy nem voltak képesek meggyőző választ adni erre a kérdésre (Ka- rády Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői. In: Karády: Zsidóság modernizáció, polgárosodás. Cserépfalvi Kiadó, Budapest 1997. 78-113. o.) vagy inkább csak a felekezeti kultúrában megjelenő eltérő társadalma- sulást voltak képesek igazolni (Tóth Zoltán: A rendi norma és a „keresztyén polgárisodás". Századvég 1991/1-2. 75-130. o.).

19 Reitzer egyenesen Erdei elemzésének újdonságát is ahhoz kapcsolja, hogy Erdei a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján értékeli a Futóhomok vidékét. Lásd Reitzer Béla: Erdei Ferenc: Futóhomok.

20 Némedi Dénes is kiemeli, hogy a tanyás mezővárosi ideál egy olyan új közösséget kíván létrehozni, amely csak szociografikus utópia formájában képzelhető el, és amely nem az empírián alapszik. Lásd Némedi: Futóhomok. In: uő.: A népi szociográfia 1930-1938, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1985. 221-227. o.

21 Erdei Ferenc: Futóhomok. 132. o.

22 A szöveg más pontjain némileg óvatosabban fogalmaz Erdei, és nem feltétlenül eredendő oknak tekinti a tanyák létrejöttében a magyarság csoportsajátos jegyeit A Futóhomok 161. oldalán így ír: „A történeti előzmények sokféleségén kívül okkal gyanakodhat az ember etnikai tényezőkre."

23 Ennek a társadalomtörténeti koncepciónak a teljes kifejtésére majd Erdeinek a Magyar város (Athenaeum Kiadó, Budapest, 1939.) című munkájában kerül sor. E kötet társadalomszemléletének értelmezéséről lásd Bognár Bulcsu: A harmadik út és a mezővárosi társadalomfejlődés. Erdei Ferenc városszociológiai összegzéséről. Szociológiai Szemle 2005.

24 Erdei Ferenc: Futóhomok. 140-141. o.

25 Erdei a Futóhomokban többnyire azt a véleményt képviseli, hogy a rendiség akadálya a parasztpolgári fejlődésnek. Vannak azonban a szövegnek olyan pontjai, ahol a rendi korszakot pozitívan értékeli. Például a török kiűzése utáni korszak jellemzésekor a következőket írja: „Az egyik kultúrteljesítménye e kornak maga a rendi berendezkedés." (Erdei: Futóhomok. 24. o.)

26 Ennek az értelmezési keretnek a „betetőződése" lesz majd a Futóhomokot követő kötet, a Parasztok (Athenaeum Kiadó, Budapest 1938.) című munka társadalomszerkezeti elemzése. Ebben az írásában Erdei az egész európai társadalomfejlődés értelmét véli megtalálni az alföldi tanyás mezőváros által kínált társadalmasulásban. A Parasztok társadalomképének értelme86