Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről

követése.”24 Vagyis „híg magyarságukat” a nem interiorizált mintakövetés okozza. Erdei társadalomszemlélete alapján azonban ezek az egyedüli közösségek, amelyek kapcsán a magyarság helyes polgárosodásának kérdése egyáltalán felmerülhet. Számára az egyéb etnikumú paraszti közösségek éppúgy nem jelenthetnek alternatívát, mint a magyar felsőtársadalom egésze. Ebben az értelmezési keretében a felsőtársadalom domináns csoportjai, az egykori úri rend nehézkesen polgárosuló tagjai éppúgy nem képviselik számára a magyar polgárosodás lehetőségét, mint a német-zsidó burzsoázia tagjai.

Erdei „szervesség”-felfogása alapján nem meglepő az a következtetés, amely a németséggel, zsidósággal azonosított polgári társadalmat elutasítja, és nem lát bennük polgárosodási lehetőséget. Hiszen számára ez a társadalomfejlődési modell olyan nyugat-európai mintákat képes csak kínálni, amely nem fejezi ki ennek a térségnek több évszázados, sajátos társadalmasulását. Erdei „organikus” társadalomszemlélete alapján azonban nem magától értetődő, hogy a történeti hagyománnyal rendelkező nemesi rend is inadekvátnak minősül a polgárosodás tekintetében. Ez a társadalmi csoport jellegében ugyanis magán viseli a térség Nyugat-Európától eltérő társadalomfejlődésének jegyeit, és a történeti tradíció megléte sem vitatható el tőle. Vagyis egy olyan csoportról van szó, amely hagyományában az Erdei által kiemelt parasztsággal megegyező jegyekkel rendelkezik és polgárosodási törekvései hasonló tőről fakadnak, mint a parasztság esetében. Erdei számára azonban az „úri rend” nem a történetiséget, a parasztsággal közös hagyományt jeleníti meg, hanem a nemességben fejeződik ki az elnyomás, az autentikus magyar lét kifejlődésének akadálya.

82