Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Alföldy Jenő: Betyár előtt könyörgő katona; Egy 1840-ből aló pásztorükrösre
Csanádi nem törekszik mindenáron lírai intenzitásra, előadásmódja tempós, majdnem kényelmes. A tényszeretet, a részletek gondos számbavétele és a plasztikus megjelenítés válik művészetté, mint sok más versében. A költemény lírai ereje nem utolsósorban a szabadságeszme fölhajtó erejének köszönhető: a betyár „Szabad, mint az erdők vadja, / páráját míg ki nem adja.” Az Erdei vadak, égi madarak példáján láthattuk már, hogy az erdők vadját Balassi és a népdalok óta a szabadság jelképeként feltüntető locus communis a legbecsesebb eszmét, a libertást csillogtatja meg. Mint a Szolgáló éneke, az Egy hajdani templomra - s még sok más, jelentős Csanádi-vers - történelmi rekonstrukció ez is: a reformkori, de a politikai és kulturális mozgalmon kívül rekedt nép érzésvilágát eleveníti föl, meghonosítja a betyárt a műköltészetben, és hitelesítő erejével helyére teszi a magyar művelődésben, hasonlóképpen, mint a Szegénylegények című vers a fiatalabb kortárs, Szilágyi Domokos Garabonciás című, nevezetes ciklusában (1967). Részletekbe menő rokonsága kedvéért is említhetem Csanádi krónikás énekekre, szegénylegény- és kuruc versekre és népdalokra egyaránt emlékeztető költeménye kapcsán ezt a szabad formában írt verset. „Ispán, kasznár neve: hallgass!” - kiált Csanádi pásztorfaragója képzeletében a betyár. „Uraságos uraságnak a neve: hallgass!” - üvölti, tutulja, mint a farkas Szilágyi Domokos versében a szegénylegény. A példázatosság is rokon a két műben: igazságot szolgáltat a mindig elhallgattatott szegényeknek Csanádi betyárja, akárcsak Szilágyi szegénylegénye. Nem véletlen, hogy Csanádi Imre személyes hatására az Új Tükör volt az első fővárosi lap, amely a hetvenes években sarkig tárta kapuját az erdélyi s más, határon túli költők, írók előtt. Jegyzetek 1 A naiv művészetnek nem az a fő ismérve, hogy a mű alkotója iskolázatlan vagy „nem hivatásos". A naiv művész attól naiv, hogy ösztönösen alkot Stílusa nélkülözi vagy csak felületesen hordozza a közösségben kikristályosodott munkafogásokat, eszközei alkalomszerűek - mégis nagy erővel fejezheti ki a művész lelkében élő érzelmet 2 Christijonas Donelaitis: Évszakok. Fordította: Tandori Dezső. Európa, 1970. 3 Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I—VI. (1862-1871). 4 „Két területen ástam be magam mélyebbre: a magyar 18. század szülötteinek költészetét és a magyar népi lírát akarom vele méltó módon fölmutatni. (...) A 18. század a magyar költészet múltjának Atlantisza. Elsüllyedt titokzatos, gazdag és meglepetésekben bővelkedő földrész." In: Vallomás és ars poetica. Másodvirágzó. Csanádi Imre emlékezete. Összeállította: Alföldy Jenő. Nap Kiadó, 2004. 5 Az írott képek sorozat harmincegy verséből huszonöt 1972—73-ban keletkezett. 1974-ben mindössze egy darabot írt Csanádi, 1975-ben négyet 1979-ben egyet A legkésőbbi dátum a Flóra alatt áll, így: 1975 (1988) - a zárójelbe tett évszám csupán a vers végleges formába öntésére utal. Az Egy hajdani templomra című kötetben (1989) csak harminc „írott képet" vonultatott föl a költő, A Képes Krónika miniatúráira című verscsoportba vagy alciklusba szánt Nagy Lajosról és udvaráról szóló harminc- egyedik költeményt kihagyta a válogatásból. 6 Ágh István Veszprém megyei szülőhelyén, Iszkázon és környékén Savanyú Jóskáról gyűjtött össze számos történetet a kilencvenes évek első felében megjelent könyvei számára, amelyekben lényeges tudnivalókat írt meg arról, hogy miként maradt meg a betyárvilág hagyománya a falusi nép emlékezetében (Kidöntött fáink suttogása, Magvető, 1990.) Az utóbbi időben Alexa Károly foglalkozott részletekbe menően a 19. századi betyárok történetével Magyar alakok című tanulmánysorozatában. A betyár. Kortárs, 2004 augusztus, 1-7. old. Idézi a Czuczor-Fogarasi-féle szótár betyár szócikkét is. 7 Spanyolozás: a pásztorfaragó olvasztott spanyolviaszt dolgozott be a vésetbe. Sértegetés: a fába vésett, karcolt ábrát nevezi így a költő a népnyelvhez igazodva. 8 Fél Edit-Hofer Tamás: Parasztok, pásztorok, betyárok. Emberábrázolás a magyar népművészetben. Corvina, 1966. 73
