Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Alföldy Jenő: Betyár előtt könyörgő katona; Egy 1840-ből aló pásztorükrösre
2 2 E G Y A L F Ö L D Y | E N Ő Betyár előtt könyörgő katona 1840-BŐL VALÓ PÁSZT0RTÜKRÖSRE Úri módi urat illet - jobbágy, pásztor: él, mint élhet. Itt a finom bídermájer: deres, bitó, tömlöc-ájer. Szentegyházba, látni képet, juhász, kanász ritkán téved. Nem ért szót a szentekkel sem: dikcióznak deák nyelven. Juhászbotra, baltanyélre, tükörtartó födelére képet pásztor maga módol, jókedvében, unalomból. Eb-élete, kutya-sorsa - tükrösén fölvirágozza. Dacolni ki törvénnyel mert: karcol fára jeles embert. Jelesebbet, mint a betyár, nem ösmer hetedhét határ: maga-útját hetykén járja, hét vármegye bosszújára. Halálfia mind egy szálig - szolgává de mégsem válik. Szabad, mint az erdők vadja, páráját míg Id nem adja. Ispán, kasznár neve: hallgass! kurvanyádnak parancsolgass! Urat rabol, papot páhol, - nem fél császártól-királytól. Kevély urak ostoránál, nincs különb Sobri Jóskánál. Katonákkal hajszoltatják: élve Sobrit el nem kapják! Mégsem használ vitézsége: lett Sobrinak kora vége, ezernyolcszáz harminchétben. Nyugszik egy nagy fa tövében. Fegyver által lett bár holta: élteti nevét a nóta, Vastól Somogyig, Tolnáig, terjed késő unokákig. Tükrös készül, de remekbe, spanyolozva, sértegetve; szegi egy sor piros rózsa - közepében Sobri Jóska. Cifra szűre kerek sátor, alig látszik a virágtól. Bő lengyelgyolcs-gatya rajta, csizma orrát veri rojtja. Büszke fején kürtőkalap, - „paraszt” azon mi sem maradt: virágzik az, kiskert módra - vasi kanászbojtár hordja! Füle mellett haja kötve, zsíros csimbókja bütyökre; pántlikából pillangója, fityeg-röpköd, keresztforma. 64
