Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Harangozó Miklós: Nagyvárosi paletta; Óriások nyomában; Tánc a viharban

Tánc a viharban

(Arany János emlékére)

Emberek százai jöttek a bálra, tág teraszon puha szél hegedül.

Ünnepi láz ül az ős palotára, égnek a fények, a bú menekül, ifjú párok és én, egyedül.

Mámoros szívvel kezdik a táncot, vágyaik dallama ír ma zenét.

S én koros arcomon rejtve a ráncot még felidézem a régi mesét, megfakult álmok tompa neszét.

Száz lobogó, szép fáklya tüzében mind, ami bántó, messze vonul.

S táncolok újra, forgók az éjben, rőtszínű leplem az égre borul, s fent a mennyország elkomorul!

Pillanatok, s már tombol a zápor, oszlopok csúcsain fullad a fény, futnak a párok, ájul a mámor, ázik a fátylas, szűzi erény, hószínű álmok, s a dőre remény.

Elmenekül, ami angyali szép volt, körbecsapó villámok okán.

S míg sűrű könnyét ontja az égbolt, én maradok csak a vén palotán, ázva, keringve a bástya fokán.

Mert kinek mindegy, mit hoz a holnap, bátor, ha egymaga lép is elő.

S hogyha az élet hívja, kiáll még, durva a dallam, vagy lágy, remegő. Tudva, talán csak e tánc a jövő.

40