Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Tandori Dezső: Az én Gergely-naptáram - Még mindig nagyon is 2004 -

létre nem hozható pontból egy sugár menne a megcélzott pont kerületének egy pontjára (hoppá, ez is!), így:

jfif vx ArZ'WÍ u f

<Zcjxj (lövet Utíít • ^

lpp

ei't

ám ez nemcsak, hogy nem ér oda, de (még újabb nehézség) a sugarak széttartanak, ergo elképzelhetetlen olyan sugársűrűség, hogy a fizikailag létrehozni vágyott, szaggatott kerületi pontunk külszíne maradéktalanul létrejöjjön. Csak durva mázolással, kifestéssel, tehát brutálisan hozható létre fizikai pont, semminő elméletiség alapján nem. (Itt nem fogalmazunk választékosán.)

(Régi mondásom: „A legrövidebb út: egy pont közt.”)

Mármost mekkora (lehet) egy fizikailag létező pont, ez ilyen brutális adottság? Mivel asztal, felhő, fű, ember sem hozható létre elméleti alapon, csak brutálisan, ott is nehéz az ilyen kérdés. Mekkora lehet egy ember? Hány évet élhet? Hányszor lehetséges ennek a rácsnak a megújulása: e pszeudo-rácsé:-41-Hl“-44HE-11-tMe-41-II-4-E-11—IU-C

~4k-itHE

HE

Régi találmányunk a dettókkal, ld. Babits: Esti kérdés. Ahol a kis fűszálat (sic) kell példának venni, mely is miért nő, ha mindig leszárad, és miért szárad le, ha (hogyha) újra nő. Lazán idéztük. A fűnél és az ember gatyaméreténél, netán csontsoványságánál vagy elefantiázisánál is van egy véghatár (bár nehéz megmondani). Ám a pontnál, egyrészt jobban körvonalazható (na tessék! vagyis tessék a szaggatott vonalat megcsinálni, hogy ne legyen szaggatott!) határ kéne, másrészt nem megnyugtató, ha nem tudjuk, mi pont még. Egy ilyen paca:

á • • * '

mint ezek bármelyike, szerintem, több pont. Ha fizikailag kiterjedt pontot veszünk (ha ilyet elfogadunk a nem-euklidésziek értelmében), minden (kiterjedt)

4