Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Bokányi Péter: A mikrotörténelmi nézőpont szerepe Szilágyi István Hollóidő című regényében
leghatározottabban azt a szkepszist, amely a 20. század 60-as éveitől a makró- történeti folyamatokkal és azok leírásával kapcsolatban merült fel. A mikrotör- téneti érdeklődés, a „mikrovilágok”, az „apró életvilágok”, „kicsi területek” vizsgálatának hátterében, a „nagyobb egységekkel, így a nemzettel vagy az állammal, valamint a nagy pártokkal, szakszervezetekkel vagy a haladó mozgalmakkal való azonosulás”4 gyengülése áll, a 20. század végének meghatározó társadalmi és politikai tapasztalásai. Hans Medick Mikrotörténelem című tanulmánya számos példa felelevenítése után veti fel annak tényét, hogy a mikrohistóriai kutatások gyakran nem szinonimak a makrotörténelmi kutatások eredményeivel. Tehát, hogy egy adott időszakban létező kisebb közösség (faluközösség, család vagy az egyes ember) története más módon szerveződik, s netán a makrotörténeti folyamatokkal szemben írható le: nem tipikus tehát, hanem kivétel. E jelenség leírására alkalmazza a „rendkívüli normalitás” fogalmát, amellyel leírhatóak az adott történelmi korszakban normális, ugyanakkor a forrásokban rendszerint elhallgatott tények, események, cselekedetek.5 Ezek a „rendkívüli normalitás” körébe tartozó tények tehát egy adott kisebb közösségben elfogadott normák lehetnek, amiket a „nagy folyamatokra” figyelő történész számításon kívül hagy, holott akár egy egész régió történelmi útja is máshogy szituálható általuk. A mikro- történeti leírás kétségkívül de-konstruálja a makrotörténetírás megrajzolta, egységesként láttatott történeti folyamatokat, hiszen új, más nézőpontokat vezet be, és ezáltal relativizálhatja a makrotörténetírás nyomán abszolútnak tekintett tényeket, de - ahogy ezt Medick is írja - a mikrotörténeti kutatások mentén megkísérelhető ezen folyamatok re-konstruálása is a továbbiakban. Napjaink magyar történelmi regényeinek értelmezéséhez rendkívül fontosnak hisszük a mikrotörténelem fogalmának jelentőségét; regényeink történelemszemléletének leírásánál termékenynek bizonyulhat a fogalom. A történelmi regény - az elmúlt közel tíz esztendő egyik legnépszerűbb regénytípusa - jelenkori változatainak leírásában e fogalom annyiban segíthet, hogy árnyalhatja azokat a kijelentéseket, amelyek a jelenkori történelmi regényt kizárólag a történelmet, sőt regényt destruáló sajátosságain keresztül igyekeznek megragadni, ily módon a történelmi regény hagyományával való szembeszegülés horizontjában olvassák például Szilágyi István, Láng Zsolt vagy Darvasi László történelmi regénynek tartott munkáit. A nagyregény iránti konvencionális elvárás szerint ez a regényforma hivatott a totalitás élményét nyújtani olvasója számára. A totalitásigény a klasszikus történelmi regény esetében - Lukács György megfogalmazása alapján - azt jelenti, hogy a regény sajátos eszközein keresztül illetve azok segítségével nyújtsa a megidézett történelmi kor rajzát, a választott kort annak történelmi tényei, tipikus alakjai, emberi viszonyai mentén ábrázolja: a maga teljességében. Szilágyi István Hollóidő című regénye nagyregény, a totalitás igényével lép fel, s valóban a teljesség érzetét kelti: a minden korban érvényes emberi attitűdök, viszonyok teljességét hordozza, mindezt sajátos, történelmiként ható kontextusban elmondva. A Hollóidő választott regényideje aló. század, tere pedig aló. századi Magyarország. Lévén ez a török elleni küzdelem kora, számos ismerettel rendel66
