Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
Engem meggyőz az izmok szépsége, az emberi izomkötegeké, ebben is a délszaki röneszánsz híve vagyok, persze elsősorban akkor, ha a meztelen női fenekek izmairól van szó, mert abban van a truváj; nem csak a segget, hanem az izmokba fektetett munkát becsülöm, a sok járást és energiát, ami a mozgásra megy el.- Kicsoda maga, apa - nyomult közelebb a nagy darab ember, a Sztallóné- val keresztezett Svarcenegger, és röhögött. - Mi a csodát is pampog itten? De egyszerre csönd lett.- Én ott voltam a Pequodon. Ebből tudtam meg, hogy a svájcisapkás, aki a harmadosztályú Baál-bek kocsmapultján kékoportót fogyaszt a kontómra, maga a Sziikségből-Lett-Orr- evezős, a Pequod katasztrófájának túlélője.- Nem a mentőcsónak mentett meg, megjártam ám a bálna17 poklát. Akkor már csak a nagy fehérséget láttuk, az ivó falát.18 6. A koszorúzás az, hogy az ember keres egy magaslatot, ahonnan jól látni. Egy emelvény hátsó korlátja, vagy egy álló teherautó is jó, csak föl lehessen kapaszkodni a tetejére, és meg ne legyenek olyan sokan, hogy lelökjék. Azért kell ilyen helyet keresni, hogy egyrészt látni lehessen, meg hogy ellen tudjunk állni a tömeg lomha, alattomos mozgásainak. A tömeg lomha, de mindenre elszánt, és minden lehetséges helyet kitölt. A magaslat azért is jó, mert innen látjuk a vizet. A víz ugyan nem tartozik szorosan a rendezvényhez, de jelenléte, nyugalmas hömpölygése emelkedettebbé teszi azt, és a fény opálos tükröződése kiemeli a szónok arcát. A jó szónoklat is ilyen. Arad, nem venni észre. Nem minden esetben vesszük észre az áradás kezdetére utaló intő jelzést. Eleinte, amikor nincsen áradás, nyilván nem; ha meg már van, akkor többnyire késő. Az áradás által magával sodort hallgatóság tovább gyarapítja az ár tömegét. A magaslatról jól látszik a víz. Körülömlengi a szónokot, aki éppen egy szép hasonlatot mond. A tömegnek a szónok szavaira felzúdul és nekilódul, mintha fel akarná borítani az emelvény deszkaácsolatát - egy pillanatra lebegni látszik az ácsolat a tömeg fölött, feszült, hatalmas erejű várakozás, aztán újból leesik, odakoccan: a tömeg hatalmas örvénygyűrűt kavar a szónok köré, aki ebben a gyűrűben vergődik, haldoklik, kitéve az elemek veszélyeinek. A ff öcskölés, tülkölés és hangos szuszogás következtében a szónokot a házfalnyi hangfalak és hangerősítés ellenére sem lehet hallani most. Lehet, hogy valami nem tetszik a tömegnek: fujjozni és fütyülni kezd, vagyis szaknyelven szólva „kifúj”. Mintegy tíz-tizennégy lábnyi víz- és páraoszlop csap a magasba ilyenkor, hatalmas erővel, mint egy gejzír, és a szónoknak ugyancsak résen kell lennie, hogy a hatalmas tömeg nyomában maradjon. Nekifeszülni ilyenkor az evezőknek, ez a férfias tett; nekifeszülni, beledőlni ebbe az áradásba. Nem tudni, mi van az örvény mélyén, mely ott gyűrűzik a könnyű deszkaalkotmány körül, senki sem tudja kiszámítani a tömeg mozdulatait. Lehet, hogy hátrafeszül, 41
