Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok

nak a hangos pattogások; az üveg meghasad időnként, éles csattanással ezer szilánkra rebben, dögről a legyek, melyek a tetemet körüldongják, különösen melegben, és beköpik: légy nagyságú üvegrepeszekkel szórja tele az előcsarnokot, a keramitot szilánkkal teríti be, és ez elég rossz a cipőtalpnak. Mert az üveg beleáll. És akkor a súrlódásától fényesre koptatott kőpadlón „csikorgó” hangot hallat a cipőtalp, melybe félig beette magát a soha ki nem száradó mosószeres rongyok jellegzetes szaga.- Itt most vigyázni kell. Ez már az ügyfélszolgálat. Húzza le a fejét.

Járásuk ehhez a figyelemhez igazodik. Pesti meggörnyed, mintha azonosulni szeretne svájcisapkás kísérőjével... a vállait előre ejti és határozottan nehézkesen mozog. Óriási gyomorban haladnak.- Itt már életveszélyes sérülések is történtek az omladékony vakolat következtében...

Valóban. A jó félvödörnyi omladék nagy sluttyanással zuhan le, baljóslatú, titokzatos fekete tömeg, melyet a kupola sárgás betonpillére engedett szabadon, hiszen a komor tekintetű, kicsiny alakokkal telepingáit falközökbe az épület statikai hibáiból származó repedéseken keresztül beszivárog a víz, alámossa, bomlasztja a vakolatot.- A jól ismert jelenség jól ismert okból következik.

Leginkább mégis partra vetett hajóroncs benyomását kelti ez az építmény.

Tömbös, vastag tagok... A bordák és a fedélzet tartószerkezetei... Az árbocok derékba tört tönkje húzódik meg a mindent elborító hordalék alatt, félig korhadtan és rozsdával lepetten... Az egész borda-monstrum végül olyan, mint egy csontváz, egy óriási bal*... A kormánylapát uszonyzata... az irdatlan, szárnyas ajtó... Széthullott csigolyák, szétesett gerinc.

38