Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - Vasadi Péter és Végh Attila: Út

V. A. De hol vannak ma a Jézusok? Egyet sem látok.

V. P. Majd meg fogod ismerni. Az lehet, hogy nem látod, sőt, úgy is van csinálva, hogy ne lásd. Volt egy francia pap, az Ars-i plébános, aki olyan kis képességű volt, hogy minden szeminárium továbblökte. A Miatyánkot is képtelen volt megtanulni. Ez az egyik leghatalmasabb szolga. Minél mélyebbre sülyedt, annál hatalmasabb lett. Napi tizenkét órát töltött a gyóntatószékben, és az embereket tömegével vonzotta. Tőle olvastam a napokban ezt a mondatot - amit én most a természettudományos gondolkodás sugárzásában látok „Ha tudnátok, mi a szentmise, belehalnátok”.

V. A. De ma már nem hal bele senki...

V. P. Nem tudom, hogy ez így van-e... Vagy ebbe, vagy a hiányába hal bele mindenki.

V. A. Szoktál látni a templomban haldokló tömegeket?

V. P. Na, ez a materializmus, amit neked megbocsátunk. De ezen te is túljutsz még a mai napon... Szóval itt nem vallásos propagandáról van szó. Azt én is rühellem. Az mindig a lényeget takarja el. De ha csak annyit teszünk, hogy ezeknek a kijelentéseknek megadjuk azt a lehetőséget, hogy elhangozzanak, döbbenetes hatásúak. Planck ugyanezt élhette át, amikor rájött a végső oszthatatlanság elvére. Nem az én lelkesültségemtől függ, hogy ez a mondat döbbenetes-e. Ha igaz, hogy a modern tudomány a transzcendenciát szinte megérinti, akkor eltűnhet a fal, ami elválasztja a vallástól. Heisenberg azt mondta, vannak dolgok, amelyeket tudósként is már csak a liturgia nyelvén tudna kifejezni. Ez konvergencia. Ma még a nyelv titka ez, amit majd ki fog jelenteni. De az biztos, hogy a régi nyelv nem lesz alkalmas erre.

V. A. Heidegger, miután teljesen eredeti nyelven megalkotta a huszadik század legnagyobb filozófiáját, egyszer csak visszatér a vallás nyelvéhez, és elkezd az emberről mint a lét pásztoráról beszélni. Ez az ő számára - aki fiatalon teológiát tanult - lehet, hogy hiteles út, lehet, hogy visszatérés magasabb szinten ugyanoda, de kívülről nem tűnik annak. Ha végigolvasod Heidegger műveit kronologikus sorrendben, az lesz az érzésed, hogy nem szép, ha egy ilyen hatalmas filozófiai ívet ilyen bérelt szavakkal zárnak le. V.

V. P. Igen, a szellemet fölforgató megismerést azokkal a szavakkal kell kifejezni, amelyek fölforgatnak. Nekem se esik jól ez a „lét pásztora”. Már az evangéliumi pásztor szót is csak úgy tudom elfogadni, hogy bozsognak bennem azok a... na ez az, ez a dolog lényege! Hogy azokra a kifejezetien tartalmakra kell rájönnöm, amelyek a „pásztor” szó mögött eddig még nem szerepeltek a köztudatban. Nem rakom múzeumba ezt a szót, de a pásztorságról beszélek. A pásztorságról kötelességem a saját magam által fölfedezett szavakkal beszélni. Semmiféle falat nem ismerek. A halál sem fal. Az út azon is át fog ha20