Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Kálnay Adél: Különös, nyári nap
3 3 3 3 KÁ L N AY ADÉL Különös, nyári nap Volt egy nap egyszer régen, egy furcsa nyári nap, könnyű habfelhők úsztak át az égen, s én a kert végében álltam éppen kedves szilvafám előtt. Ráérősen álldogáltam, vártam, hadd teljen el a délelőtt. /Mennyi időm volt akkor, mennyi sok! Soha azóta nem találok annyit, pedig kellene nagyon, nem úgy, mint akkor ott, azon a furcsa, különös napon.../ Mi a jó abban, kérdezte nagyanyám, mi a jó abban, hogy csak álldogálsz a kertben, tétován, van talán rá valami okod, csóválta fejét és elcsoszogott a kiskonyha felé. Húzta őt a folytonos dolog, meg sem várta, mit mondanék, ha lenne válasznak bármilyen szavam, de mindegy is, úgyse volt. Szavam csak most van arról a furcsa, különös nyári napról, hisz most látom én, hogy az ágak között, ott, ahová nemrég egy madár költözött, valami moccanás vagy rebbenés készül kilopni a csendet a levelek közül, s a csenddel együtt a rend is halni készül, a rend, amely kimondja, hogy minden élőnek élni kell, a rend, amelyről azt hittem, örök, s most mégis, egy parányi lény csendből, rendből kihullva, akár könnyű pihe lefelé pörög, s elém akar leesni éppen, hogy lássam a kínt a szemében, azért, hogy megtudjam, igen, bármi, bármikor lehet, mindez megtörténhet egy szép napon majd veled, 15
