Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - IV. A háború - a Történet vége

„Fotografáld le azt az egyetlen szál füvet, azt az egyetlen szál fát, amelyhez szaladgáltunk mindannyian, hogy segítsen rajtunk.

Halnak csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.

Szélhámosnak csak a füle mögét, a vajjal.

Vedd észre a gerendát, s ne túlozd a szálkát. Az imresszionizmus nem ismer értékekben és fontosságban különbséget - neki mint egy istennek, egyformán kedves a molypille s a nagy diplomata. (Nekünk, elfogultaknak a kisebb kártevő tetszik jobban, persze.)

Tehát fotografáld le a Dunába ugró ácslegénynek a kisujja hegyéről a körmét, ahogy a karfába karmol.

A féltékeny szerelmes zsebében a bicskát, félig kinyílt állapotban.

Szerelmed tárgyának fülcimpáját, esetleg hűlt helyét a kereveten, miután elcsábította tőled egy autóügynök. A kulcsot a zárban fordulat közben, amivel az ügynököt becsukták. Szerelmed bőréből egy darabot, az arcán, miközben éppen magyarázza, hogy mindig téged szeretetett, azért jött vissza hozzád.

Régi dicsőségünket, amint késik.” (Karinthy Frigyes: Impresszionista fényképészet)

88