Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

meg is pillantottam egy bokor árnyékában. Amint jobban nézegetem a mesz- szelátón át, észrevettem, hogy előtte fekszik a földön az erős bak, de csak agancsa és füle látszott ki a gazból. Nem lévén jó szelem, nem mehettem előbbre. Célzóbotomra támasztottam hát a puskát, jól kicéloztam a bak fejét s kissé alákaptam a lövést, hol testét sejtettem. Igen ám, de megint csütörtököt mondott a fegyver. Borzasztó dühös voltam, mert új töltényeim közül tegnap és ma 3 nem sült el. Másodszorra elsült, de úgy látszott föléje lőttem, bosszúságomban elrántottam. Jó ideig kerestem, de nem találtam vért, se bakot. A tegnapi bakhoz néztem hát el. Meglehetősen sokáig keresgéltem sebvér után, míg végre megtaláltam véres fekvőhelyét, hol azon kívül sok gyomrából való félig emésztett eledel is volt. Tehát jól sejtettem, hogy béllövése van. Roppant fáradságos és hosszasan tartó volt a nyomozás. Többször végleg elvesztettem az irányt merre haladhatott s csak az vezetett, hogy helyenként a füvet a legyek lepték. Ilyen pontokon azután nagy nehezen némi nyomát a bélsárnak is megleltem. Végre vagy 150 lépésnyire egy sapkára való bél feküdt, vagy 50 lépésre odább egy része gyomrának, valami harminc lépésnyire megint egy csomó bél. Még ekkor se találtam reá s nagy nehezen vagy 30-40 lépésnyire pillantottam meg. Négy lába égnek, bele gyomra - a mi még benne marad úgy kifordulva mintha kizsigerelték volna. A golyó hasának alját szépen felvágta. Nagyon csinos gyöngyös agancsú bizonyára visszarakott villás bak volt. Az utánkereséssel reggeli 9 órán túl vesződtem!

Nagy czélt csak nagy küzdelmek árán érhetünk el, — ez a dolgok természetes folyása. Végre elcsendesült minden háborgás, s mint a fenséges tenger nyugodtsága, oly béke simult el bensőmben is - vihar után. Megjött atyám beleegyezése frigyünkbe s esküvőnk napját okt. 7-ére tűztük ki. Még csak egy kis

79