Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

Chernél István vadásznaplójából (esküvője, atyja halála) Április 14-én a húsvéti ünnepekre 5 napi szabadságot vettem s unokabátyáim­mal Velenczére rándultunk Meszlenyiékhez hol vadászatilag vagy mint min­den más tekintetben kitűnő napokat élveztünk. Victor bár 5 napra jött. 8 hétig maradt el. (Először voltam Velenczén) Július végével ezredemmel Kis-Czell környékére kerültem ezred concentrárungba s századom Csöngén lön elhe­lyezve. Itt egy éjjeli őrnél voltam lakáson de mégis jól töltém időmet, mert a fárasztó lovaglások után délutánonkint az itt és közelben lakó úri családok tár­saságát felkereshettem, nem különben a vadászatnak is szentelhettem néhány órát. így ismerkedtem meg Veöres családdal, Vidosékkal, Martonékkal. E kel­lemes napokat megzavarta egy szomorú távsürgöny, mely haza hívott Kőszeg­re, miután hosszabb betegség után kedves nagybátyám t CHERNÉL VICTOR aug 4-én leszámolván e sivár élettel annyi ezer meg ezer lövés után mit életében tett, az utolsót öntestébe er észté. Kitűnő vadász volt, gentleman férfiú, nem egyszer útmutatóin és vezetőm a vadászatban, halálát velem együtt kiterjedt rokoni kör és számos jó barát gyászolja. Nyugdodjék békében. Kiérdemlik vadász, hozza meg szá­modra az eiiyhet az örök nyugalom annyi szenvedés után! Fogoly az idén sokkal több volt mint múlt évben, főleg Vasmegye Rába par­ti vidékein gyönyörű foglyászatok kínálkoztak. Aug. 15 én a brucki táborba vo­nult ezredem, hol két hétig zajos életet éltünk s naponkint sokat fáradtunk a manőverek alatt. Itt bár temérdek vadat láttunk, a vadászat gyakorlásáról le kellett mondanom. A brucki tábor után a tiszti vizsgálatra készültem, de aköz­ben egy két órát a vadászatnak is szentelhettem habár nem is sokat ejték el, e néhány darab is jobb volt a semminél s minden rövid kirándulás fegyverem­mel felvidított és új erőt adott a tanuláshoz. Két héti vizsgálat után szeren­csésen végezvén Kőszegre érkeztem, hol a szalonka vonulás utolsó harmadát töltöttem el Victorral. Borsmonostorban lőttem oct. 19-én első szalonkámat hajtásban. Eddig nem igen volt szalonkákra vadászni alkalmam, mert vagy Sopronban voltam iskolai teendőimmel elfoglalva, vagy katonai dolgokkal kelle vesződnöm. A vonulás mint az utóbbi években általán, nem sokat ért. November 6-án az esti vonattal Pozsonyba érkeztem tanulmányaim folyta­tása végett s bár hajlamommal ellenkező, de atyám kívánsága folytán a jogi pá­lyára léptem. A vonatnál Roth Loránd unokabátyám várt s az estét Pepi nagy­bátyám családja körében töltöttem, hol egyébb beszélgetés közt főleg a vadá­szatról folyt a társalgás hisz nagybátyám ritka jeles vadász, kinek közelségében 74

Next

/
Thumbnails
Contents