Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

rak tőle távolabb tartózkodni. Mindezek a felsorolt természettudósok állításait gyengítik, s bár a kérdés e nagy nevek tekintélye által szélesebben elterjedt, erősebb támogatásra vár. Az ismertetett hasznos madarak ellenében pusztítandók és üldözendők kar­valy héjjá (Astur polumberus), a kékes örvölyű (Circus pygargus) a szarka (Pica pica), melyek tápláléka főleg hasznos madarakból, majorságból áll. Szintén nem érdemel kíméletet a szarkagábor v. bábaszarka (Lanius excubitor) és a tö­visszúró gébics (Lanius collurio), melyek tán nem annyira ismeretesek vér- szomjukról, de rablási vágyuk régen be van bizonyítva. Naumann egy tövis­szúró gébicset figyelt meg, mely fiatal poszátazenészeket, billegényeket, pa­csirtákat megölt és tövisre szúrva felfalt; hurokban fogott rigókat megtáma­dott, fiatal pintyeket pedig fészkükből rabolt el. Lenz, egy más jeles természet- búvár mondja: „Elzárt kertemben egy tövisszúró gébicspár fészkelt, melyet azonban ki kellett irtanom, mert az előbb kertemben honos rovarevő madarak mind eltávoztak, s a kártékony rovarok túlszaporodni kezdettek. A gébicseket lelőve a következő évben újra több pár rovarevő madár fészkelt kertemben s az ártalmas férgek tetemesen megfogytak.” Kevesen tartják ragadozó madárnak a szajkót v. má­tyást, pedig az egyik legvé­rengzőbb pusztítója a rovar- evő madarak tojásainak. Kü­lönösen Trithammer és ifj Komeyer kárhoztatják a szajkót, mely tavasszal az er­dők dalosainak tojásait pusz­títja. Az említett Naumann testvére egy szajkót figyelt meg, mely egy öreg fekete rigónak elemésztésével vala elfoglalva; ugyanő látott egy szajkót fiatal foglyokra va­dászni. E tulajdonságoknál fogva a szajkó, a másként dí­szes madár mindenkor ir­tandó! Vidékünk szerencsés hely­zeténél fogva ragadozó ma­darakban nem bővelkedik s a hasznos madarak meglehetős számban élnek itt, bár az utóbbi években ezek száma is megfogyott, mit részben a bokor-, és erdőirtásnak, részben a garáz­dálkodó madárfogóknak tulajdoníthatunk. De ha csak kissé gondozzuk is da­losainkat, őket védelmünk alá véve a veszélyektől és durva, romboló kezektől megóvni nem késünk: akkor a rovarevő szárnyasok újra felszaporodnak s az ár­talmas férgek elpusztítása által anyagi, bájos dallamaik által pedig belső élve­zetet szereznek az emberiségnek. 71

Next

/
Thumbnails
Contents