Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - II. A századforduló

„Az emberi arc, melyet a gyorsfényképész megörökít, száz éve változatlanul barátságos.

Ami az arcokban közös, százéves, időtlen, az a zavar. Valamit nem értenek egész pontosan; az egyéniség zavara ez, a mégrögzített múlandóság rosszhiszemű feszengése. A gép számon tart valamit, ami egy pillanattal elébb még nem volt s egy pillanat múlva már nem lesz ilyen. Retus nélkül tartja számon, a bonckés kegyetlen közönyével tárja föl és bontja ki az arcból a lelket.” (Márai Sándor: Gyorsfénykép)

*

„Az emberek semmitől sem rettennek meg annyira, mint a hasonlóságtól. Pusztán a típus hasonlóságához ragaszkodnak, úgv nagyjában. Azt óhajtják, hogy a fényképen olyanok legyenek, ahogy képzelik magukat, hogy a fénykép az ő képzelt egyéniségük kivetítése legyen. Hány apró tragédiát láttam fénykép átvételekor. A fotográfia eredetije elpirul, összeborzong, néha könnyezik is. Mindig a fényképész a hibás. A fényképész legyen kozmetikus: tüntesse el a ráncokat, a szem alól a szarkalábakat, legyen fogorvos: hozza helyre a hibás fogsorokat, legyen orvos: soványítsa meg a leghájasabb vállakat, legyen művész: hazudjon értelmet, szellemet a kifejezéstelen szemekbe.” (Kosztolányi Dezső: Fényképész)

18